„Tíz év Moldvában”
könyv a Csángó Oktatási Programról (2000–2010)

A székelyföldi Zelegor Kiadó gondozásában jelent meg „az év legszebb könyve” címre nagy eséllyel pályázó, teljességében színes, keménytáblás, 218 oldalas összefoglaló könyv a Csángó Oktatási Program tíz évéről.

A tanárok, diákok, szülők visszaemlékezéseit tartalmazó kiadvány – amellett, hogy kordokumentum-jelleggel bír – megdöbbentő vallomásokat tartalmaz a moldvai magyar nyelv oktatásának beindításának és működtetésének hátteréről. Az, hogy minden oktatási helyszínen a tanároknak meg kellett küzdeniük az adminisztratív, iskolai és egyházi hatóságok ellenállásával, csupán az érem egyik oldala: a tanárok mögött mindig ott vannak a csángó szülők és gyerekek, akik a magyar nyelv miatt nap mint nap megküzdöttek a gyermekek iskolai megbélyegzésével, az Európában szinte elképzelhetetlen diszkriminációval, a papi kiátkozásokkal. E könyv igazi főszereplői éppen ezért a csángó szülők és gyerekek – mondhatni a világon az egyedüli magyarok, akiket nyelvük miatt ért aktív sérelem az ezredforduló után. Ezért e könyv olvastával véglegesen le kell számolnunk azzal a negatív mítosszal, miszerint a csángók nem is részesei szervesen a magyar nemzetnek, mivel annak idején kimaradtak a nemzetté válás közös élményéből. A csángók egyre öntudatosabban vállalják magyarságukat, és a kezdeti liberális szemlélet („ugyan miért akarnák megtiltani nekem, hogy gyermekemet magyarra vagy hottentottára tanítsam?”) mára a magyar nemzethez való tartozás tudatává izmosodott („magyar anyanyelvet kérünk, mert magyarok vagyunk”).
A Csángó Oktatási Program két országban is nagy port vert fel. Román részről fasiszták és horthysták gyülekezete a program, magyar részről egyeseknek túl megengedő, nem eléggé magyar. Ennek ellenére a program már tíz éve működik (ami már önmagában maga a csoda), hol kevésbé jól, hol kevésbé rosszul. S miért nem egyformán olajozottan? Mert emberek alkotják a Csángó Oktatási Programot. A Moldvában tanító tanárok azok, akiknek a hivatástudata által gyarapodik szellemileg és lelkileg a csángó ifjúság. A tanárok írásaiban ne várjunk kimondott pedagógiai módszerek bemutatására vagy szemléltető eszközök részletes ismertetésére, amiket a tanulókkal való interakciók során „jólbeváltan” alkalmaztak, hanem inkább várjunk egy-egy őszinte beszámolóra, amelyből megtudhatjuk, hogy milyenek a hétköznapjaik e sokat vitatott program éltetőinek. Milyen nehézségeik, milyen örömeik vannak a csángó falvakban kint lakó tanítóknak, tanároknak, hogyan birkóznak meg a napi, heti rutinnal, a kulturális- és életszínvonal váltással. Mi az, amitől úgy érzi a tanár, marad még egy évet s folytatja a tanítást, a harcot egy, a fiatalok számára felvillantatott jobb életlehetőség reményében, egy egyszerű, de oly sokat érő választási lehetőség megadása érdekében. Mi az, amitől úgy érzi, nem bírja tovább az ottlétet s elmegy, még akkor is, ha később szeretettel gondol vissza moldvai életére.
Minden tanárnak közös jellemzője, hogy Moldvára tett fel mindent: fiatalságot, hivatástudatot, vágyat. Vannak, akiknek kevesebb vesztenivalójuk van. És vannak azok a moldvai születésű tanárok, akik szülők is egyben, s akiknek családi élete s békessége forgott kockán, amikor felvállalták gyerekeik magyarul való tanításának összes terhét, s kitették csemetéjüket az esetleges (de soha el nem maradó!) iskolai megbélyegzésnek, csak azért, hogy gyerekeik részesülhessen nyelvi s történelmi örökségében, amiben nekik nem volt részük.
Semmi hangzatos szólam, semmi hősködés, csak az élet megélése a lehetőségek függvényében, s alkalmanként új lehetőségek teremtése által.

A könyvben az oktatás bevezetése szerinti kronológiai sorrendben követik egymást a falvak, amelyek nevei egyben fejezetcímekként is szolgálnak. Minden fejezet főoldalán egy könnyen áttekinthető adatlap található, amely az illető településről nyújt alapvető információkat.

A könyv megvásárolható Romániában a jobb könyvesboltokban, Magyarországon a Bookline.hu-n, az Új Ember Könyvesboltban (Budapest), a Szent Gellért Könyvesboltban (Budapest).

 

Sántha Attila és Kosztándi Tímea, szerkesztők

 

Kapcsolódó anyag

 

2010.05.26.

<<<


Previous page: Archívum 2010/2
Next page: Archívum 2010/3