Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa emlékére szervezett balladaéneklő verseny Budán

Megálmodni, megtervezni, megszervezni, meghívni, felkészülni, anyagiakat előteremteni, egy verseny szervezése előtti tettek. Nem kis feladat.
Aztán van a nap. Megérkeznek a versenyzők, felkészítőik, a zsűri, a hallgatóság, érdeklődők. Gyönyörűen előadott balladák, vendég gyerekek előadása, helyi gyerekek műsora, zsűri értékelése, moldvai zenét játszó zenészek, tánc. Egy verseny napjának összefoglalása.

Ha egy apró kavicsot vízbe dobunk, hullámok keletkeznek a víz felületén. A hullámok nagysága, terjedése függ attól, hogy milyen erősen, milyen távolságról dobjuk a kavicsot.
A versenyre jelentkezett gyerekek meghallgattak jó néhány balladát, eldöntötték, hogy melyikkel készülnek, megkeresték a falujukban azokat az asszonyokat, akik még ismerik ezeket a balladákat, készültek.

Budán híre ment, hogy verseny lesz, náluk. Az emberek lázba jöttek. Segített, ki, amivel, ahol tudott. Főztek, feldíszítették a termet, serénykedtek.
A jelenség hasonló, mint a víz felületén keletkezett hullámok, de amíg a hullámok elcsitulnak, a víz felszíne ismét sima lesz, addig egy ilyen verseny nem múlik el nyomtalanul. Ha most még túl kicsi is ahhoz az a kisgyerek, aki nagyanyja ölében nézte végig a vetélkedőt, hogy felfogja, miért volt végig könnyes a mámókája szeme, de nem múlik el benne nyomtalanul az élmény. Ha egy a terem díszítésére szolgáló gyönyörű, színes szőttes előkerül a ládából, a szem megakad rajta, talán sok hasonló értékes lepedő megmenekül az enyészettől, értékké válik. És legkevesebb 26 moldvai gyerek tud legalább két-két balladát.

Köszönjük Viktori néninek, hogy megálmodta, megtervezte, megszervezte, meghívta a versenyzőket, a zsűrit, felkészítette a budai gyerekeket, előteremtette az anyagiakat. Köszönjük, hogy nem csituló hullámokat gerjesztett.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége meghirdette a Petrás Incze János programot. Örömmel jelentjük, elkezdődött. Egy moldvai magyar asszony hatalmas munkát végzett, végez közössége, kultúrája, annak megmaradása érdekében.

Régebben gondoltuk, hogy nagyon jó lenne egy olyan rendezvényt szervezni, ahol emlékezzünk azokról a klézsei személyekről, akik már nincsenek közöttünk, a Jóisten nyugvásába vannak, kinek köszönhetjük, hogy ma még élnek a mi falunkba a szép csángó énekek, szokások. Szályka Rózsa nevét mondjuk, mert térben ő van legközelebb a mi iskolán kívüli helyszínünkhöz, de nem csak őt emlegetjük,, hanem Hodoróg Lucát, Pap Ferencet, Katyorka Antalt, és nem utolsó sorban Petrás Ince Jánost, akinek a nevéhez kötődik az egész néphagyomány ápolása és annak a programnak a neve amelynek keretében szerveztük a balladaéneklő versenyt.
Második alkalom volt ez. Tavaj szerveztük az első ballada estet, igaz, szűkebb körben. Az idén több jó ember összefogásával sikerült megszervezni egy igazi versenyt. Több csángó faluból jöttek versenyzők és szereplők. Nagy örömünkre, sikeresen lezajlott!

Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Kallós Zoltán, Kossuth díjas néprajzkutató, akinek nagyon sokat köszönhetünk, megtisztelte rendezvényünket jelenlétével. Ő volt a zsűri elnöke. A zsűri további tagjai is elismert emberek, Petrás Mária, a híres csángó énekes és kerámiaművész, aki rokona Szályka Rózsa néninek, a klézsei Bálint Erzsi néni, Népművészet Mestere díjas hagyományőrző és a csíkszeredai Ádám Rebeka, mint fiatal népiének- és táncoktató voltak.
Megható volt a Zoli bácsi bácsi beszéde, mikor mesélt Szályka Rózsa néniről, nagyon szépen beszélt Petrás Mária és nagy öröm volt hallgatni őt énekelni!
Velünk ünnepelt még Németh István, a Zenetudomány Intézet munkatársa, Ádám Katalin a csíkszeredai Gyermekek Háza Borsika együttes vezetője, Lőrinc Celestin a Csángó Rádió működtetője és Pákozdi Judit, Keresztszülők a Moldvai Magyarságért Egyesület elnöke.
Felléptek Nistor Ilona, a pusztinai gyermekekből verbuválódott zenekar és Legedi László István és Hodorog András klézsei furulyások, Farkas Endre furulyás, Ádám Rebeka kobzos és Kató Gyula dobos alkotta zenekar.

A több faluból érkezett versenyző gyermekek nagyon szépen énekeltek. Jó volt őket hallgatni. Mindegyikük elénekelte a kötelező éneket is, meg a választott balladát is. A zsűri úgy dőntött, hogy ne legyen első, második, harmadik díj, mert minden versenyző a maga módján mindent megtett, hogy elénekelje szépen azt, amivel felkészült.
Az idei meglepetést a diószéni Hodea Francisca szerezte, a Párja vesztett gerlice balladának olyan hosszú és szép változatát hozta a falujából, amit még nem hallott eddig senki. Meg is kapta a Keresztszülők Egyesülete különdíját is, a részvételi díj mellett.
Nem csak én meg a gyermekek vártuk a nagy napot, hanem a felnőttek is, szülők, szomszédok és fiatalok, akik szívesen besegítettek ebédet főzni, galuskát csinálni, kozonákot ( kalácsot) sütni, szállást adni a vendégeknek, kidíszíteni a termet és takarítani.

Köszönjük nagyon szépen a Keresztszülő Egyesületnek, a Communitas Alapítványnak, a Harmopan SA-nak a támogatást. Hálával tartozunk Felföldi Elek, budai falugazdának, Willemse Jolanda, diószéni falugazdának és Dobozi Róbert, trunki falugazdának a támogatásért és bátorításért. Különösképpen Petres László lujzikalagori kollégánknak köszönjük a segítségét.
Köszönjük szépen és gratulálunk minden résztvevőnek és kollégának, ki időt és energiát nem sajnált, felkészült és eljött a rendezvényre. Tudjuk, hogy a ballada tanítása nem könnyű dolog. Azoknak a kollégáknak is köszönjük, aki nem hozott versenyző gyermeket, de itt voltak velünk együtt. Jó érzés volt együtt lenni és találkozni!
Reméljük, hogy még élni fog a csángó ballada a jövőre is, hogy azt, amit szikraként kaptunk igazi lángra gyúljon, és újra éljen a közösségeinkben, a csángó népünkben! Ebben nekünk a csángó gyermekek oktatóinak nagy szerepünk van, és nagy felelősségünk! Ha azt akarjuk, hogy csángó kultúra megmaradásért és hagyomány ápolásért fáradozzunk, ha ez nekünk nagyon fontos, akkor nem hagyhatjuk háttérben a balladák felelevenítését! Adja Isten, hogy a jövőre még több falu csatlakozik és bemutatja a szebbnél szebb csángó népdalt és balladát, aminek híre ment a világon, de sehol nem olyan hiteles, mint itthon, csángó földön!
Köszönjük minden támogatónak, minden vendégnek, minden jelenlévőnek, aki eljött a meghívásunkra, és szebbé tette az amúgy is nagyon szép ünneplésünket!

Botezatu Viktori budai hagyományőrző tanító

2012.11.05.

<<<


Previous page: Szeret–Kupa
Next page: Új oktatási helyszín - Máriafalva