A város, a medve és a tűz

A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal által adott Oklevél tanúsága szerint Benedek-mezőn, a szeptember 3-8 között megrendezett tábor résztvevői jelenlétükkel megerősítették a testvérkapcsolatot az erdélyi szórvány- és tömbmagyarsá g között. Nyugodt szívvel írhatom, hogy valóban ez történt a 15 lujzikalagori és a sepsiszentgyörgyi, dévai gyerekek között. Olyan nyomokat hagytak egymásban, amelyeket követve talán könnyebb lesz az út egymás fele egy újabb erdélyi táborozás, kirándulás alkalmával. Olyan benyomásokkal jöttünk el, amelyeket itt Moldvában sok-sok tanóra magyarázata nem helyettesíthet. A személyes tapasztalat, amit a felhőtlen gyermeki kíváncsiság, érzékenység mélyen rögzít a lélekben válhat azzá, ami valóban közel hozhatja egymáshoz az erdélyi szórványt, a moldvai csángóságot székelyföldel. Olyan esélyek ezek, amelyeket felelőtlenség volna nem kihasználni. Köszönet érte a szervezőknek!

 Amit eddig a világról tudtak a gyermekek, az röviden úgy lehetne leírni, hogy van a falu, Lujzikalagor – Oszebic, van a város, Bákó és van a messzi világ. Kiderült, hogy nem minden város Bákó, van egy másik is Szant Gyargyán. Vannak települések, ahol a falut jelző táblán magyarosan is írja a falu nevét. Nekem megmagyarázni könnyű volt, a gyermekeknek megérteni annál nehezebb. Nagyon jó érzés volt hallgatni, hogy egy éve még magyarul nem vagy alig beszélő gyermekek, teljes erőből fújják a csángós dalokat. Mindannyiunknak meglepetés volt, amikor Ernő bácsi a szentgyörgyi sofőr néha megtoldotta az éneket egy-egy itt Lujzikalagorban nem ismert szakasszal. Jó volt válaszolni arra, amikor a gyermekek meglepődve és kíváncsian kérdezték tőlem, hogy miért énekeltetik el velük újra és újra a dévai, szentgyörgyi gyerekek egy-egy népdalt. Mert szép, mert különleges.


És volt a medve is, ami érkezésünk előtt ott kószált a környéken. A csángó gyermekek számára elképzelhetetlen volt egy mackó látogatása ezért kitartóan várták és követelték, hogy látogasson meg. Elképzelhetetlen volt a szílvásgombóc, a bundáskenyér, a földből felbugyogó borvíz íze, látványa, a torjai büdös barlang. Egy egész világ tárult ki, mutatta meg magát, ami eddig nem is létezett. Talán csak a mesékben. Pedig itt van a hegyen túl, ami nem is üveghegy, nem is áthághatatlan, mégis világokat választ el.

Az utolsó este fellobbanó tábortűz melegéhez jó volt odahúzódnia mindenkinek. Jó volt arra gondolni, hogy hiába választanak el nagy hegyek, folyók vannak helyek, ahol egymásra találhatunk!


Petres László, Lujzikalagor


 

Én Kiper Krisztina vagyok. Én táborban jól éreztem magamat, mert voltak fa házeskák, és én szeretem nagyon a fa házakat. Énekeltem nagyon es sokat. Kézmuvásiket, nemez labdeskát csináltam, korkutut, táleskát fudbul, kendut. Jácodtam, kacagosztam sokat és nagyon kedvesen. Szantgyorgybe szép volt és még okornik menni oda!

Hívnak Máté Petronella – Alexandra is jártom táborba Szant Gyargyán. Nagyon szip vut. Csináltunk nemez labdát és míg csináltunk e fojkát. Szip vut mikor indultunk hazafali csináltunk egy nagy tiuzat. Alig várom menyunk még eccer Kovásznára. Oktoberbo meniunk Gojdárbo, lácsunk mi más folut.

Votam táborba Szengyörgyán. Meg látom Szent Anna tút.Tábarba jácadtam. In szárátem tábar tuzát. In masadtam sukat. Palkó Julianna.

 

<<<


Previous page: magyarfalu_onkentesek
Next page: Faluturizmus