Berka táncház Csík faluban

- Szép estét csánytak kendtek, erőst szép estét! Isten fizesse! - kiált utánunk a "bodega" ajtóból néne Máris.
Így van! - veszi át a szót erőst megvidámodva, feleségét átkarolva János. Alig várjuk a következő alkalmat!
Feldobott hangulatban érkeztünk a Magyar Házhoz. A vacsorához terített asztal mellett, egymást túlkiabálva idézzük fel az este egy-egy kedves pillanatát.
Kitelt a mise. A templomból jövő emberek kíváncsisággal csatlakoztak a sötét, sáros utcán vonuló, vidám társaságunkhoz. A táncháznak otthont adó bárban a gyermekek egy csoportja már izgatottan várta az "ungáriából" érkezett zenészeket. Hamarosan felcsendült az első, mindenki számára ismerős dallam. A kezdeti, kicsit tétova lépések is elindultak. Lassan egyre többen csatlakoztak a csetlő-botló kicsikhez.
- Jaj, de régen jártam már én efféle táncot! - és pironkodva ugyan, de mámika is bekapcsolódik a körtáncba. Egy-két lépés után úgy ropja, mint ifiasszony korában. A cinkák, az újra tanult, hívogtatásokat rikoltják. Végre a férfiak is táncra perdülnek. A Berka együttes tagjai örömmel húzzák a talpalávalót. Bár néha - néha megesik egy kis félreértés: melyik táncnak mi a neve. De húzzanak bármit, a csíkiak mosolyogva, összekapaszkodva, önfeledten táncolnak!
Elkél egy kis szünet. Mindenki meghevülve, de boldogan állja körül a viseletbe öltözött három cinkát. Hangjuk az elfogódottságtól, eleinte bizonytalanul szól! De feledve a sok ismerőst, elfogultságuk elillan, megkapva a dallamot, zeng a hangjuk. A falubeliek büszkén hallgatják őket, s nem fukarkodnak sem dicsérettel, sem kritikával!
A zenészek újra munkához láttak, és egyre-másra játszották a kecskést, a brasoviankát, a kezest, a pálmácskát, ahányszor csak kérték a táncba feledkezők.
De ekkor már járta mindenki. Öreg, fiatal, házasember, szeretők. Ki, kicsi bubával karján, ki, a szomszédjával, ki, a nagyobbacska gyermekével. Szépen táncoló, büszke tartású leány, ügyetlenke kölykek, csetlő-botló kamaszfiú ugyanúgy örömét lelte a mulatságban, mint a körülöttük állók, akikben nem volt most annyi bátorság, hogy táncra perdüljenek.
Ám minden rimánkodás ellenére elérkezett az utolsó tánc ezen az estén is. A Berka együttes kicsit fáradt, de jó kedvű csapata elköszönt a falubeliektől. Ám erőst ígérték visszatérnek még!
Mindig nehéz azokat útra engedni, akik haza mennek, haza Magyarországra!
Most egyedül ülök az osztályteremben. A vacsora romjai közepette mosolyogva gondolok magamra, ahogy táncolni próbálok a gyerekek biztatására. - Ne búsulja, mire az én nuntám lesz, addigra megtanulja! - kacagnak rajtam, Madalinával az élen!
Úgy legyen!


Ládi Erika, tanár
Csík falu

 

 

Berka Együttes Csángóföldön

Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát!

Külsőrekecsinben járt a Berka Együttes

Fantasztikus táncházzal zártuk a félévet!

Berka Együttes Pusztinán

Berka Együttes Somoskán

 

2009.02.04.

<<<


Previous page: Tánc és farsangi hangulat
Next page: Téltemető mulatság