Farsang Magyarfaluban

A 2009-es farsang, kulturális programok szempontjából, nagyon gazdagnak ígérkezett a magyarfalusi gyerekek és felnőttek számára.
Egyrészt egy régebbi hagyományhoz nyúltunk vissza, másrészt egy új, gyerekek és felnőttek által egyaránt nagy lelkesedéssel fogadott szokást indítottunk el.
Február 21-én Magyarfaluban első alkalommal, farsangi jelmezbálra került sor. Bár a helybéli lakosság megvallása szerint eddig ilyet csak tévében láttak, nagyon sok felnőtt és gyerek eljött a rendezvényre.
A versenyzők közül a zsűri három szempont alapján próbálta kiválasztani a legjobb hármat: a jelmez ötletessége, a szóban történő bemutatkozás helyessége, illetve a gyerekek kreativitása.
Ilyen szempontok alapján az első díjat Ládás Alina, 5. osztályos, a második díjat Budó Robert, 6. osztályos, a harmadik díjat pedig Biru Júlia, 3. osztályos diákoknak ítélte a zsűri.
A jelmezbál második mozzanataként a közönséget egy helybéli asszony és „diákcsapata” egy, az asszony által összeállított rövid műsorral szórakoztatta. A műsor rendkívüli megtestesítője volt az egészséges csángó humorérzéknek és kreativitásnak egyaránt.
A programot a mindenki által várt zene, illetve tánc zárta.
A szombati jelmezbállal azonban még nem tettünk pontot a mulatozás végére. Idén, sok ideig tartó kihagyás után szintén első alkalommal, egy ősrégi helybéli szokáshoz híven, Magyarfaluban újra szervezésre került a „ húshagyotti bál” hamvazószerda előestéjén.
A bállal kapcsolatosan a helybéliek így nyilatkoznak: „ Ezt a szokást mitőte a világ szokják tartani a magyarok. Az asszonyok reggel elvágják a tyúkot, megfőzik, a leviből édeslaskát főznek. A tyúknak a beleiből (aprólékaiból), tojásból s hagymából szoknak csinálni egy tőteléket, s megtőtik a tyúkot. Ezuta' béteszik a sütőbe, s megsütik.
Mindcsak ma szoktak sütni túrós béleseket. Ma ezket a családba eszik meg, de régebb a leány elvette a tőtött tyúkot, még a legény a korsó bort, s elmentek a gyülekezésbe. Táncoltak, s mikor közeledett éjféle, akkor ettek, mindenki abból, amit odavitt. Úgy, hogy éjfélekorra minden kész vót. Mind a tánc, mind az evés. Éjféle uta' fogtak bőtölni a világ, ezekből semmiből sem ettek, sem ittak másnapond. Nem ettek lakásig, elmentek a templomba, a pap hamut tett a fejikre, hallgatták a Szentkeresztútját. Ez így tartott elé Húsvétig.”
A fiatalok ma már sajnos nem ismerik a fentebbi szokást. E bál megszervezésével igazából az volt a célunk nekünk, magyartanároknak, hogy számukra is felelevenítsünk egy olyan szokást, amely nagyszüleik korában még egyértelmű volt. Idei próbálkozásunk talán még nem sikeredett a legtökéletesebbre, de egységesen hisszük azt, hogy ezzel a lépéssel sikerült egy olyan alapot lerakni, amelyre jövőben egy újabb követ gördíthetünk.
A bálon főleg iskoláskorú gyerekek, fiatalok vettek részt, de természetesen néhány felnőtt is jelen volt. Öröm volt látni amint visszatanult táncaikat táncolják vagy közösen énekelnek szép, magyar nyelven. A régi szokáshoz híven, volt lehetőség evésre, ivásra is a tánc mellett.
Az éjfél előtti záráskor azt hiszem, mindannyiunk számára egyértelmű volt, hogy jövőben ezt a nagyon szép szokást újra fel kell eleveníteni. Ahogy a csángók mondják: „kell vinni eléfelé”. Adja Isten, hogy úgy legyen.

 

A magyarfalusi tanárok

 

2009.03.02.

<<<


Previous page: II. mesemondó találkozó
Next page: Támogatások