„Húshagyó tánc” Külsőrekecsinben

Vasárnap reggel nagy öröme volt az egész falunak. A pap a szentmisén nyilvánosan is kihirdette, hogy aznap este mindenkit vár a horbába (tánc, bál), amit minden évben meg szokott rendezni a Nagyböjt kezdete előtt. Mióta itt tanítok, ez a harmadik alkalom, hogy abban a házban táncolhatott az egész falu, amit a pap csak arra a célra építtetett, hogy nuntákat (lakodalom), mulatságot lehessen valahol tartani. A gyerekekkel már előre sejtettünk valamit. Találgattuk, vajon most is mehetünk-e egyet táncolni?

Ősszel, a mezei munkák befejeztével, advent előtt, és mielőtt megkezdődne a nagyböjt, minden évben összegyűlik az egész falu, és késő éjszakáig mulatnak, így most sem maradhatott el a várva várt alkalom. Este fél hétkor, ahogy kitelt a mise, hatalmas tömeg hömpölygött át a templomtól nem messze található épülethez. Már muzsikaszóval várt minket Fehér Minus, falubeli zenész, aki tangóharmonikán és szintetizátoron szokta „húzni” a talpalávalót. Alig léptem be az ajtón, rögtön húztak magukkal az asszonyok, akik már javában járták a szerbát. Néhány ember forralt borral és süteménnyel járt körbe és kínálgatta az újonnan érkezetteket.

Az egész este folyamán nem hagyott alább a hangulat, a legkisebbektől a legöregebbekig mindenki egész éjjel ropta a táncot. Büszkén mondhatom, hogy a gyermekek nem maradtak szégyenben az idősebbek előtt. Nem hiába tanultuk a rekecsini táncokat, mert egyfolytában szaladtak oda hozzám, hogy kérjünk a muzsikustól sticát, botosánkát, magyaroskát. Olyan táncokat is, amiket már az öregek se gondolták volna, hogy valaha még táncolni fogják, de a kisebbek lelkesedése rájuk is átragadt.
Még az sem jelentett akadályt, hogy ugyanekkor a szomszédos kultúrházban éppen diszkó volt. A felső tagozatosok néha egy-egy fél órára eltűntek, de aztán váratlanul mindig betoppantak, hogy folytassák tovább a csángós táncokkal az estét. Néha-néha a pap is bejött és körülnézett, mosolyogva figyelte a vidám társaságot.
Együtt táncolt az egész falu, és velünk együtt az erre az alkalomra vendégségbe érkezett magyartanárok a szomszédos Klézséről, Nagypatakról, Pokolpatakról.
Nagyot mulattunk, hiszen Nagyböjttől Húsvétig –majd két hónapig- nem illik kirúgni a hámból. Ki tudja, mikor lesz újra alkalom ilyen horbába elmenni, ahol ott az egész falu, a pap, a muzsikus, unoka, szülők, nagyszülők…
Örülök, hogy egy olyan faluban taníthatok, ahol még vannak ilyen alkalmak, és szeretnek is ott lenni az emberek! Azt hiszem, ezért a papunkat illeti a köszönet. Helyet ad a csángó táncoknak, és ezzel bíztatja az embereket, hogy amíg tehetik, ne is felejtsék el azokat.

 

Külsőrekecsin, Divald Borbála

 

2009.02.25.

<<<


Previous page: Csángóföldön járt az Arrabona Városvédő Egyesület
Next page: Táncház Külsőrekecsinben