Baka András Mesemondó Találkozó harmadszorra, Lujzikalagorban

Egy 1924. november elejéről származó fényképen 15 deák és két pap néz ránk egy hetes lelki gyakorlat végén, Bákóban. Az első sorban fekvő helyzetben, rend ruhában, nyakkendővel az akkor 30 esztendős, diószéni kántor Baka András látható. A háta megetti sorban, majdnem a szélén már ősz hajjal, méltóságos arckifejezéssel Kocsánga János lujzikalagori kántor ül. El tudom képzelni, hogy a hetes találkozó alatt, szünetekben, este tréfás beszédekkel múlatták az időt vagy, hogy a találkozó végén a lujzikalagori deák elhívta kollégáit a közeli domboldalon, a Disznóhegyen álló házába hogy kóstolnák meg szőlőjét, friss dióját. Még keveset tudunk ezekről az intenzív személyes, szellemi kapcsolatokról, amelyek át meg átszőtték a csángó magyar falvakat, de ennyi elég is arra, hogy előképet, szerves kapcsolódási pontot nyújtsanak a mai találkozások számára. 

2013. május 25-én 37 mesemondó gyerek, tanárkollégák, meghívottak – merem remélni - azért is gyűltek össze az egykori Kocsánga János kertjében, hogy együtt örülhessenek a csángó mesék, tréfás beszédek szívderítő világának. No meg, hogy kötetlenül tudjanak tanácsolni a dió-, szilva-, meggy- és bodzafák árnyékában.
A csíkszeredai Zsigmond Éva Beáta színművésznő bábos előadása oldotta a kezdeti feszültséget, készítette elő a kertet, hogy beköltözhessenek oda a mesék szereplői. És szó szerint ez történt. Az előkészített meseládán, a paravánon egyre több rajz, kézimunka, kartonból hajtogatott illusztráció elevenítette meg az elmondott meséket. A végén a máriafalvi Benedek Florentina munkáját találta a legszebbnek, legkifejezőbbnek a zsűri.

A zsűri feladata szép volt és nehéz is egyben – gondolom én. Nagyon sok tehetséges gyereket láthattak, mindegyik gyereknek volt legalább egy ihletett pillanata, amikor előbújt a mese pajkossága a lelkéből, a mese szófordulataiból. Nehéz volt így dönteni!
Dobos Rózsa Külsőrekecsinből, Szőcs Katalin vagy, ahogy Pusztinán ismerik Lajos Katalin, Zsigmond Éva Beáta és Ségercz Ferenc beszélték meg és döntöttek arról, hogy kik voltak a legügyesebbek. A találkozó legkiemelkedőbb mesemondói, rangsorolás nélkül Tímár Karina (Pusztina), Turbuk Marika (Magyarfalu) és Gyurka Valentin (Külsőrekecsin) lettek.
A Napsugár különdíját és meghívást az őszi Kriza János országos ballada és mesemondó versenyre négyen érdemelték ki: László Albert (Pusztina), Gyurka József (Külsőrekecsin), Botezatu Franciska (Csíkszereda/Buda) és Biró Mária Denisza (Magyarfalu)
A Moldvai Magyarság folyóirat különdíját stílusosan a gajdári, 5 éves László Márcu kapta meg a lótojásról szóló hosszú meséjével.

Node, míg mindezt vitatták, beszélték az udvaron kollégáim már merték is a szabad tűzhelyen főtt finom pityókás tokányt a tányérokba, hogy aztán a pusztinai legények, leányok zenéje, a táncosok forgása, léptei oszlassa, szaggassa a vészesen tornyosuló felhőket. Jól járták a táncot, mert a sötét felhők elvonultak, és mindenki, gyerekek, tanárok megkapták megérdemelt jutalmukat.
Ahhoz, hogy ez a derűs nap elkezdődhessen sokan hozzájárultak, így a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, az MCSMSZ, a Harmopán, a Napsugár és a Moldvai Magyarság folyóirat, Gábor Felicia segítsége tette lehetővé a 3. Baka András mesemondó találkozót. Köszönöm azoknak a kollégáknak, akik eljöttek, hogy felkészítették a gyerekeket, bátorították őket, izgultak értük, helyettük! Adja Isten, hogy jövőben ismét összegyűljenek, találkozhassanak a csángó mese jegyében, itt Lujzikalagorban.
Petres László

<<<


Previous page: csango_delutan
Next page: szeretkupa