Nyári tábor Lujzikalagorban

Augusztus 12-dikén érkeztünk Lujzikalagorba. Szép fekvésű falu, a környező dombokon szőlő, gyümölcsös, a falu főterén hatalmas templom. Az első benyomás a faluról a nagyon fejlődő, modern volt. Óriási, új házak, rengeteg autó, divatosan öltöző emberek. Az a hagyományos világ, amire vártunk, amit hallomásból ismerni véltünk az a vasárnap esti sétánk során mutatkozott meg, egy látogatás alkalmával Oszebicben, a misére gyakran járó asszonyok viseletén, aztán később a gyerekek történeteiben is. Ebben a faluban az emberek barátságosak, mindenki köszön mindenkinek, épp ezért tűnik olyan biztonságosnak még késő este is a séta. És nemcsak tűnik, az is! 
 

Nem kis izgalommal készülődtünk a találkozásra a gyerekekkel. Megterveztük az egész hetet. Játékok, versenyek, kézműves foglalkozások, kirándulás voltak a terv részei.
Első tábori napunk a hétfő volt. A gyerekek időben érkeztek, és épp olyan kíváncsiak voltak ránk, mint mi rájuk. Az első nap nem írható a legsikeresebb napok közé. Mivel ez volt az ismerkedő nap, tudtuk, hogy a hét többi napja csak jobb lehet. Így is történt. A kedden elkezdett versenyt szerdán is folytattuk, de nem az általunk elképzelt ütemben. Ezekben a napokban jöttünk rá, hogy a hagyományos iskolai tapasztalataink nem teljesen alkalmazhatóak. Rugalmasabbaknak kell lennünk mindenképp. A csütörtöki kiránduláson így már hagytuk magunkat, nem kell mindent irányítanunk. El is tévedtünk.. Persze azért a végén kiértünk a keresztúti kápolnához. Ez volt a legjobb nap, móka-kacagás. Pénteken ismételtünk és sajátos jelentéssel töltötték meg a gyerekek a záróbuli hangulatát.

Érdekes volt. Más. Szívesen megyünk vissza jövő nyáron is, ha meghívást kapunk!

Petres Katalin, Ravasz Réka
  

 


<<<


Previous page: Képek, villanásnyi képek
Next page: Magyarfalu_epitkezes