Képek, villanásnyi képek

Minden utcácskában feszület, pogány magyar turisták, csillagfényes éjszakák, Disznó-hegy, csángó IKEA, adjon a Mária, Dzsimdzsámnak a lánya… Ezek csak villanásnyi képek egy, a lelkem mélyéig beivódott hétből, melyet másodmagammal Csángóföld egy kis zugában, Lujzikalagorban töltöttem.
A debreceni Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégiumból heten kerekedtünk fel Moldva irányába. A határon, majd Erdélyt keresztülszelve, átkeltünk a Kárpátokon és kicsit megtörten, de lelkes szívvel foglaltuk el új otthonunkat, Petres László magyar tanító házát. Itt csapatunk kettévált és a többiek Magyarfaluban leltek szállásra.
Segítőtársaim a héten Dzsopár és Mária lettek, akikkel jó szervezettségben és összhangban tudtunk munkálkodni. Sok segítséget kaptunk és részletes ismertetést hallhattunk a magyar tanítótól a környék, a falu helyzetéről, kultúrájáról, valamint a nyelvállapotról. Így könnyebben és felkészülten vettük az akadályt és vártuk a gyerekeket. Akik jöttek is.
Nem felejtem, a reggeli rikoltásokat, mellyel jelezték, már tettre, tanulásra készek. Kezdődhet a munka! Vidáman teltek a napok. Bemelegítésként játék játékot követett, majd jöhetett egy kis éneklés, mellyel a helyi folklór és az általunk ismert gyermekdalok közül is sikeresen elsajátítottak egy-egy gyöngyszemet. Zene mellett könnyebb a munka. Végül az alkotás következett. Igyekeztünk minden napba belecsempészni valami újat. Fiúk-lányok egyaránt nagy szorgalommal és gonddal ültek le velünk kézműveskedni. Sorban szaporodtak a szebbnél szebb csipeszállatkák, a családról és növényekről készült képecskék, a fonalból készített karkötők, pókhálók, a lufifejek és kókuszgolyók. Mind-mind egyedi, különleges alkotásként, készítőikhez hasonlatosan.
Törekedtünk megismerni a csángó falvak életét, szokásait a gyerekek és tanítójuk lelkes segítségével, ezért kisebb kirándulásokkal gazdagítottuk délutánjainkat.
A tervezett egy hét hamar elrepült, az események és az emberek emlékképei viszont megragadtak és továbbélnek bennünk. Máig meleg szívvel gondolok vissza a gyönyörű tájra, az emberek vendégszeretetére és a gyerekek ragaszkodására.
Hódi Eszter


<<<


Previous page: Fogmosás
Next page: Nyári tábor Lujzikalagorban