Nyári magyar óvoda és iskola Lábnikban

Idén nyáron, a júliusi meleg közepette, két hetet tölthettünk Lábnikban. Mindketten Magyarországon születtünk és Erdélyt is alkalomadtán látogattuk csak meg gimnáziumi éveink alatt, így elképzelni se tudtuk mi fog ránk várni Moldvában. A foglalkozások keretében délelőttönként indítottunk egy óvodás csoportot 5 és 8 év között és egy iskolás csoportot 8 éves kortól 3. osztályos tanulók számára. Velünk érkezett egy lengyel barátunk is, aki nagy segítséget jelentett a tízórai előkészítésében, bevásárlásban és a gyerekekkel való szabadfoglalkozásoknál is. Néha, a gyerekek legnagyobb meglepetésére (és vigadalmára), ő is beállt dalokat és szavakat tanulni a foglalkozásokra.
Nélkülözhetetlen segítségnek bizonyult a 17 éves Boot Daniella is, aki Lábnyikban él, de középiskolai tanulmányait Csíkszeredában folytatta. Dáná szüleim keresztlánya már 8 éve, és nagyon jó kapcsolatot ápolunk a családjával is. Tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy egyáltalán eljutottunk Csángóföldre. Mivel ő mindkét nyelvet tökéletesen beszéli, és ismerte is a kicsiket, minden foglalkozáson aktívan részt vett. Jelenléte mindenképpen dobott az órák gördülékenységén és vidámságán is.

Rögtön az első nap meglepetésként ért minket a csángó gyerekek közvetlensége, őszinte kíváncsisága és figyelme. Egyszerűen lehetetlen volt nem megszeretni őket egy pár nap elteltével – nyoma sem volt bennünk a számunkra oly megszokott, „elkényeztetett” városi gyerekek természetéből. Hogy is lehetett volna? Szintén meglepődve tapasztaltuk, hogy bár maguk között románul beszélnek, a kicsik is megértenek bennünket. Ez természetesen a magyar tanárok tevékenységének köszönhető. Az iskolások tudáséhsége lenyűgöző volt – bár nyár, és a nagy melegek közepében érkeztünk, a gyerekek végig töretlen figyelemmel ülték végig az órákat, jegyzeteltek, jelentkeztek és élvezték nem csupán a játékos, de a nehezebb, írós-olvasós feladatokat is.
Motiváció gyanánt mindig becsempésztünk egy kis versenyszellemet a foglalkozásokba. Felállítottunk egy táblát, amin a gyerekek előre vagy hátra léptek a napi teljesítményük alapján. A kicsiknél mindenki választott magának egy jelet, hogy tudja hol áll éppen, a nagyoknál pedig a neveikkel léphettek előre vagy hátra. Az óvodás foglalkozás énekléssel, rajzolással, szavak felismerésével és rajzfilmnézéssel telt, egy rövid tízóraival megspékelve. Délután kezdődött az iskolások foglakozása, akik majdnem minden nap virággal köszöntöttek minket. Velük írtunk, olvastunk, gyakran csapatokba osztva őket, majd a foglalkozás végén levezetésképpen játszottunk. Mind az iskolás, mind az óvodás foglalkozásokat imával kezdtük; nem csupán azért, mert a csángó gyerekeknél nagyon fontos szerepet tölt be a vallás, hanem a lábniki tanító néni tanácsára azért is, mert így jeleztük a gyerekeknek, elkezdődött a foglalkozás, ideje figyelni.

Nehéz szívvel és nagyon sok új tapasztalattal hagytuk ott Lábnyikot. Reméljük hozzájárultunk, ha csak egy kicsit is, a csángó gyerekek nyelvi fejlődéséhez. Egy biztos, ők mindenképp nyarunk legmeghatározóbb és legemlékezetesebb emlékével ajándékoztak meg minket.
Jövőre, ha minden jól megy, visszatérünk megnézni, ki mekkorát nőtt.

Csongor Edina és Soós Rebeka Gödről, valamint Piotr Monsiorski Olsten (Lengyelország)

2013.

<<<


Previous page: Orvosok Moldvában
Next page: Archivum 2014