Tíz éves a Moldvai Csángó Oktatási Program
Rövid bemutató

Moldva
A Kárpátoktól keletre eső területen már a középkortól bizonyíthatóan jelen vannak a magyar települések, ezek lélekszáma folyamatosan nőtt részben az Erdélyből érkező további magyar népesség, részben a belső szaporulat révén. A moldvai csángók korántsem alkotnak egységes népcsoportot, földrajzilag is a román települések közt elszórtan találhatóak, s a távolabbi katolikus, csángó településekről sokszor nem is hallottak. Ami mégis összeköti őket az elsősorban a vallás, illetve az egyre szűkülő, sorvadó, eltűnő nyelv és hagyományos kultúra. Még a „csángó” megnevezést sem tartják magukénak, hiszen ezt a magyarság, elsősorban a székelység ragasztotta rájuk, az idegenek nevezték őket így, ők önmagukat inkább katolikusoknak hívták. Ez elégséges volt önmaguk meghatározására, hiszen ez megkülönböztette őket az ortodox románságtól, s természetes is volt számukra, hiszen azt a középkorias identitástudatot tükrözi, amely alapján a magamról, közösségemről elmondandó leglényegesebb dolog a vallás volt. A románság régebben, de még ma is magyaroknak (unguri) vagy az ennek megfelelő gúnyszavakkal illette, illeti őket.

A moldvai csángókat a Kárpát-medencei magyarság elfelejtette értesíteni a modern, reform-korban szerveződő „kultúrnemzet” (a ma már olyan természetes polgári nemzet fogalma, bizony nem is olyan régi!) megalakulásáról, de a nyelvújítást sem hozták el ide azok népszerűsítői.
A XX. században beindult iparosításig gyakorlatilag nagyon zárt, önfenntartó közösségek voltak a csángók által lakott falvak. A kulturális és nyelvi asszimilációnak közösségenként változó kezdőidőpontja és üteme volt. Bizonyos településeken nagyon korán lezajlott a nyelvcsere s ma már a legöregebbek sem emlékeznek arra, hogy valaha beszélték volna a magyar nyelvet, de van olyan település is, ahol csak 1990 után kezdtek módszeresen románul beszélni az újszülöttekhez, gyerekekhez. Értelmiségi rétegük gyakorlatilag a pap személyére korlátozódott, de ez is csak az utóbbi évszázadban, korábban missziós terület lévén a pap sem közülük való volt (legtöbbször olasz vagy lengyel). Jelenleg Moldvában mintegy 247.000 katolikus él, közülük mára hozzávetőlegesen 60.000-en beszélik valamilyen szinten vagy értik a magyar nyelvnek ezt a változatát. A nyelv maga falvanként viszonylag jelentős eltéréseket mutat dialektológiai szempontból, tehát egységes csángó nyelvjárásról nem beszélhetünk. Közös a különböző falvakban az a tendencia, hogy a nyelvújítási szavakat nem ismerik, illetve hogy az elmúlt két-három évszázadban megjelent új fogalmakra általában román kölcsönszavat használnak, beépítve azt a nyelvjárásba (hangtanilag sokszor „magyarosítva”).

 

Csángóföldön az oktatás szervezése nagyon későre a XIX. század végén, a XX. század elején kezdődött, a kezdetektől román nyelven. A levéltári adatok tanúsága szerint a katolikus falvakba kihelyezett román pedagógusok könyörögtek, hogy helyezzék át őket, hiszen ők nem beszélték a helyiek nyelvét, a csángó gyerekek pedig nem tudtak románul, így gyakorlatilag lehetetlen volt az oktatási folyamat. Nagyon sok településen az óvoda csak a kommunizmus idejében jelent meg, sok helyen ez váltotta ki a nyelvváltást is, hiszen a kis ovisok egyáltalán nem beszélték a „hivatalos nyelvet”, de a pedagógusok sokszor igen brutális módszerrel mégis rávették erre a gyerekeket. Magyar nyelvű oktatás csak az 50-es években volt falvanként változó ideig és változó formában. A legfeljebb 6-8 évig meglévő magyar oktatás az elemi osztályokra korlátozódott, de Bákóban magyar tannyelvű tanítóképző is működött néhány évig. A Magyar Népi Szövetség kezdeményezésére felülről megszervezett oktatást szintén felülről, rendeletileg szűntették meg az 1956-os események után. Ezt követően a kommunizmus idejében magyar oktatásról szó se lehetett, ekkor még a magyar néprajzkutatókat is elzavarták a vidékről, elkezdődött egy még erőszakosabb államilag támogatott, szervezett asszimiláció, amelynek sajnos komoly hatása volt, később természetes asszimilációvá alakulva, melyhez ma már csak időt kell nyerni a román hatóságoknak, magától lezajlik a nyelv- és kultúraváltás, ha nem sikerül nekünk ezt megfékezni.
Tíz évvel ezelőtt, amikor útjára indítottuk a Csángó Oktatási Programot Moldvában sehol se volt rendszeres magyar nyelven zajló, szervezett foglalkozás a gyerekkel. A nyári táboroztatás, az erdélyi és magyarországi iskolákba való kivitelük, illetve néhány településen lelkes helyi emberek vezetésével zajlottak rendszertelen „oktatási” tevékenységek, ám ezek nyilván nem hozhattak jelentős előrelépést. Sajnos a mintegy 9000 moldvai csángó gyerek közül, kik még valamennyire beszélik, értik őseik nyelvét alig 1500-at tanítunk pillanatnyilag és mindössze 75 gyerek számára biztosítjuk a magyar nyelven való továbbtanulás lehetőségét. Oktatási programunk az elmúlt 10 évben beindított egy olyan folyamatot, amely révén a csángók magyar nyelvi oktatása megkezdődött, ez azonban nem nevezhető áttörésnek sem a számadatok, sem az elért eredmények szempontjából. A módszer jó, a tanárok és szervezők lelkesedése és hite sem hiányzott, azonban a feladat nagyságához képest pillanatnyilag jórészt az anyagiak hiánya miatt (nem 50 fő kellene ezen dolgozzon, hanem legalább 150) azt mondhatjuk, hogy oktatási programunk hatása a csángó társadalomra nem érte el azt a küszöbértéket, amely révén jelentős hatással lehetett volna. Vannak települések, ahol ez nem igaz, hiszen egészen másképpen alakult volna az asszimiláció Külsőrekecsinben, Magyarfaluban, Lábnikban, Frumószán – hogy csak néhányat említsek azon falvak közül, ahol jelentősebb hatással voltunk a falu életére – az oktatási program hiányában.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ)
Az MCSMSZ 1990 októberében alakult Sepsiszentgyörgyön, majd közel 10 évig ott is működött. Az alapszabályzata szerint: „A szervezet célja a közösség képviselete és érdekeinek védelme. Tevékenysége ezért az identitástudat és az összetartozás erősítése, az örökölt nyelvi, kulturális, művészeti és tudományos ismeretek elsajátítása.”
A Csángó Oktatási programot 2000-ben alapítottuk, majd hamarosan több településre kiterjesztettük, eleinte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége keretében dolgoztunk, majd fokozatosan került át a program az MCSMSZ kötelékébe (a program bővüléséről, tanárokról lásd a mellékelt táblázatot). Az MCSMSZ programjai közül ma kétségtelenül az oktatás a legnagyobb, legjelentősebb, de emellett szociális, ifjúsági, gazdasági, vallásügyi kérdésekkel is foglalkozik. Székhelye Bákóban található, itt működik vezetősége, amely irányítja a jelenleg 21 településen zajló oktatási ügyeket.

Előzmények
2000-ben egyesek kivitelezhetetlennek, mások vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azon ötletünket, hogy moldvai csángó falvakban kezdjünk el először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan mekkora feladatra is vállalkozunk, de egyet láttunk, hogy sok faluban a gyerekek is értenek még, beszélnek még magyarul, azaz „csángósan”, ahogyan ők nevezik a magyar nyelvnek az errefelé hallható számunkra nagyon értékes és szép dialektusát.
Az azóta eltelt 9-10 év alatt sikerült megtapasztalni, hogy milyen ütemben lehet előrehaladni a gyakorlatban, melyek a legsúlyosabb fékező tényezők és melyek azok a módszerek, amely mentén a szervezést tovább kell vinni. De a gyakorlati jellegű tapasztalaton túl felgyűlt egy jelentős oktatás-módszertani, pedagógiai tapasztalat is. Három kiadást is megért már Csángó Szöveggyűjteményünk, készült feladatgyűjtemény és speciális tanterv is. Láttuk azt is, hogy minden esetben az iskolán kívüli foglalkozások által tudtunk továbblépni és bevezettetni az állami iskolákba a magyar nyelv tanítását.
Sajnos a mai napig küzdünk a hatóságok és a katolikus egyház helyi képviselőinek gáncsoskodásával, amely újra és újra felüti a fejét, s néha nyíltan magyarellenes, sovén jelleget ölt nem kevés bosszúságot okozva gyerekeknek, tanároknak egyaránt. Moldvában a hatalmasságok nem örülnek a jelenlétünknek és ezt éreztetik is.
Nagy gondunk továbbá, hogy Bákó megyében nincs magyar tannyelvű középiskola, és még nem rendelkezünk saját kollégiumunkkal, így még csak részben megoldott a 14 éves korban magyarul továbbtanulni vágyó gyerekek sorsa.
Oktatási rendszerünk óvodától az egyetemig átfogja a diákok magyar nyelvi oktatását, segítését. Lényege, hogy 14 éves korig saját településükön iskolai és iskolán kívüli foglalkozások során tanítjuk számukra a nyelvet, az írást, olvasást, majd a legügyesebb diákok számára biztosítjuk a székelyföldi magyar tannyelvű oktatásban való továbbtanulás lehetőségét (teljes ellátásuk és felzárkóztató programjuk, nevelésük révén). Egyetemekre, főiskolákra mehetnek Magyarországra (az Oktatási és Kulturális Minisztérium biztosít évente 10 helyet számukra) vagy maradhatnak az MCSMSZ által biztosított ösztöndíjjal valamely romániai magyar egyetemen is.

Iskolán kívüli foglalkozások
A hivatalos iskolai kereteken kívüli, a tanórák után tartott és a helyszín szempontjából is az iskolától elváló foglalkozásokat minden olyan moldvai csángó faluban tartottunk, ahol vannak magyarórák, ahová sikerült bevezetni a magyar nyelvű foglalkozásokat. Minden olyan tanár, aki az MCSMSZ keretében dolgozott a csángó oktatási programon iskolán kívüli foglalkozásokat is tartott.
Azokon a településeken, ahol először szervezzük meg az oktatást, egyedüli lehetőségként az iskolán kívüli foglalkozások keretében lehetséges a kezdés. A moldvai csángó falvakban úgy tűnik, hogy hiába van már precedens az előző évekből, nem válik az iskolák, a tanári kar vagy éppen a helyi tanácsok prioritásává a magyar nyelvű tevékenységek bevezetése, elkezdése. Így minden új helyszín, új falu esetében sajnos elölről kell kezdeni a szervezést is, de a felvilágosító, informáló kampányt is, nem alapozhatunk arra, hogy pl. a szomszédos falvakban már lezajlott hasonló folyamat nyomán a hatóságok megértőbbek, a szülők informáltabbak lettek volna. Ez nagy mértékben a helyi média és a klérus elutasító magatartásából is fakad, hiszen évek óta negatívan viszonyul a média is, de a helyi „hírközlésért” felelős papság is a magyar nyelv tanításának ügyéhez. Így nem jut el vagy negatív fényben és torzítva jut el az ezzel kapcsolatos információ egy-egy moldvai csángó faluba, közösségbe, családba.
Mindeddig sikerült 21 településen elindítanunk az oktatást, köztük Bákó városában is, ahol bár nagyon sok magyar származású csángó család él, mégis nehéz dolgunk van a bővítés tekintetében, hiszen egy ekkora városban még nehezebb elérni és meggyőzni a szülőket.
Az iskolán kívüli foglalkozásokat minden eddigi oktatási helyszínünkön megőriztük, hiszen ez a feltétele annak, hogy az illető településen újabb iskolai oktatási kérvények is összegyűljenek. Nincs egyetlen olyan település se még, ahol minden magyarul tudó gyerek beiratkozott volna az iskolai magyarórákra is, ezért szervezési szempontból is fontos, hogy az "utánpótlás" az iskolai magyarórákon részt vevő gyerekek számának növelése érdekében is fenntartsuk minden helyszínen az iskolán kívüli órákat. Ugyanakkor az oktatási tartalmak miatt is fontosnak látjuk az iskolán kívüli órákat: Csángóföldön az iskolában csupán heti 3 vagy 4 órában van egyelőre lehetőség a magyar nyelv tanulására román tannyelvű iskolákban, így szükséges iskolán kívüli tevékenységek keretében olyan többletet nyújtani a diákoknak, amely által legalább részben bepótolható az iskola román tannyelvűségéből fakadó hátrányok. Továbbá fontos az is, hogy a gyerekek többsége nem első osztálytól kezdte a magyar nyelv tanulását, hanem valamely nagyobb osztályos korában kapcsolódott be ebbe a folyamatba. Így számukra is minél több olyan alkalmat kell teremtenünk, ahol gyakorolhatja a magyar írást-olvasást, illetve magyar nyelvi környezetbe kerülhet, ahol elvárják tőle, hogy magyarul beszéljen, hogy megtanulja a helyes kódváltást a román és magyar nyelv közt.
Az iskolán kívüli tevékenységek további nagy előnye, hogy majdnem minden településen sikerült megszerveznünk a moldvai csángók hagyományos táncainak, énekeinek, muzsikájának az oktatását. A magyar betűvetés mellett nagyon fontos, hogy legyen ennek az oktatási programnak gondja arra, hogy a saját kultúrát is továbbadjuk a gyerekeknek, hiszen ez sem történik meg magától és automatikusan, ahogyan még egy-két generációval ezelőtt átadták a nyelvvel együtt a táncot, az éneket is. Ahogyan a nyelv esetében is tanáraink fokozott figyelmet fordítanak az illető falu nyelvjárásának továbbadására, megőrzésére, így a táncban, énekben is ügyeltünk arra, hogy ne más vidékek hasonló értékeit tanítsuk, hanem elsősorban helybeli oktatókkal az illető településen hagyományos folklórt, szellemi kultúrát.
Iskolán kívül válik lehetségessé a magyar nyelvű imádságok, egyházi szövegek és énekek tanítása is. Jelenleg sehol nincsen Moldvában magyar nyelvű mise (a moldvai csángók római katolikus vallásúak, eltérően a moldvai románságtól, mely ortodox vallású), de úgy érezzük, hogy a vallási téren való előrelépésnek egyik alapvető feltétele a liturgikus szövegek ismerete a gyerekek, fiatalok körében.
Egy másik vonatkozása az állami oktatáson túlmutató tevékenységeknek a különböző falvak gyerekeinek összekapcsolása, a közös rendezvények és „erőpróbák” szervezése, mely a közösségi tudatnak, az összetartozás hangsúlyozásának egyik legfontosabb eszköze. Hasonlóan közös, az egyes falvak határain túlmutató munka a Reverinda nevű gyereklap szerkesztése, melyet gyerekek írnak, tanáraik csupán szerkesztik és újra eljuttatják mindazok számára, akik magyarórákra járnak. A már második éve megjelenő gyereklapot 1000 példányban, ettől a tanévtől kezdődően színes nyomással, lapszámonként 12 oldalon adjuk ki havonta. Minden lapszámban vannak olyan feladatok kezdőknek és haladóknak, melyek jól használhatóak a magyar nyelvű foglalkozások megtartásában, de a gyerekek otthon is gyakorolhatják tudásukat. A gyerekek íráskészsége a Reverinda lapszámaiban is jól látható módon sokat fejlődött az elmúlt években (ez a gyereklap interneten is megtekinthető a http://reverinda.csango.ro oldalon).

Iskolai magyarórák Moldvában
Az előző években szervezett iskolán kívüli foglalkozásoknak, a tanáraink kitartó munkájának köszönhetően az idei tanévet úgy kezdhettük, hogy 972 diákunk tanulhatta az állami iskolában a magyar nyelvet. Az érvényben levő oktatási rendelkezések szerint román tannyelvű iskolában is tanítható az „anyanyelv” nevű tantárgy, amely óraszáma heti 3 (némely esetben elértük, hogy 4) órában van meghatározva, és ún. főtantárgyként kerül a tanintézmények órarendjébe és helyi tantervébe. Mindez azonban csak azokra a gyerekekre vonatkozik, kiknek a szülei az előző tanév folyamán írásban kérték a magyar nyelv anyanyelvkénti tanításának bevezetését az iskolában. Az iskolai tanórák hetenkénti száma a beiratkozott gyerekek függvényében falvanként változik, azonban nincs még egyetlen olyan oktatási helyszínünk sem, ahol az iskolában tanuló összes csángó gyerek be lenne iratkozva a magyarórákra. Az utóbbi években folyamatosan nőtt az iskolákban a magyar nyelvet tanulók százaléka az iskola összlétszámához viszonyítva, de valószínűleg rövidtávon még nem érhető el az, hogy a teljes iskola tanulja a magyar nyelvet. Bizonyos településeken több mint 80%-os mára a beiratkozottak aránya, mégis sok család még idegenkedik, fél vagy egyszerűen közömbös a gyerek magyar nyelvre való taníttatása iránt.
Sajnos továbbra sem konfliktusmentes az állami iskolák és magyartanárok viszonya. Sok iskolában igyekeznek kiszorítani, kiközösíteni tanárainkat a tantestületből, az igazgatóságok pedig ebben a tanévben is több helyszínen próbálták megakadályozni az újabb csoportok indulását, a tanévkezdés is rendkívül nehéz volt, de a későbbiekben is folyamatos zaklatásnak és elutasításnak voltak kitéve a gyerekek és tanárok egyaránt. Szinte „megszokottá” vált az, hogy egyes tanárok más tanórákon megszégyenítik a magyar órára járó diákokat, negatívan beszélnek osztályfőnökök, tanítónők, igazgatók a szülőknek a magyar nyelvórákról, illetve megpróbálják lebeszélni őket az újabb kérvények benyújtásáról. Mindezekkel magyarázható az is, hogy a tanévet megkezdő diáklétszámbólból minden évben lemorzsolódtak év közben is.
Az iskolai magyarórákkal kapcsolatosan gond az is, hogy nincs a Bákó Megyei Tanfelügyelőség keretében olyan szakirányító, magyar kisebbségi felelős, aki állami státusza által felhatalmazott lenne a magyarórák szervezési vagy tartalmi kérdéseivel foglalkozni.

Továbbtanulók
Moldvában nincsen egyetlen magyar tannnyelvű középiskola, szakközépiskola vagy szakiskola sem. Így meg kellett oldanunk a 14. életévüket betöltött, nyolcadik osztályt elégzett diákjaink továbbtanulási lehetőségét is. Minden éveben kiválasztjuk és magyarul továbbtanulni küldjük azokat a diákokat, kiknek családjuk is egyetért ezzel.
Így a Csángó Oktatási Program égisze alatt tanulhat Csíkszeredában és Udvarhelyen az idei tanévben összesen 75 ösztöndíjasunk (IX-XIII osztályok). Csíkszeredában törekszünk a felzárkóztatásukra oly módon is, hogy az MCSMSZ keretében foglalkoztatunk négy szaktanárt aki nevelőként, délutáni tanárként segíti a gyerekeket. Bár különböző iskolákban tanulnak, mégis egy közös bentlakásban lakhatnak, ez az épület azonban nem a Szövetség tulajdona.
Rendkívül fontos volna a gyerekek számára, hogy rendelkezzünk egy saját intézménnyel, egy szórványbentlakással Csíkszeredában. Ez a város elég széles körben biztosít lehetőséget úgy az elméleti mint a szakképzés számára magyar nyelven. Azonban a Csángóföldről érkező gyerekek csak akkor tudnak felzárkózni, integrálódni székelyföldi osztálytársaik közé, ha ehhez intézményes segítséget kapnak, hiszen ők román tannyelvű iskoláról kell magyarra váltsanak, ami iskola utáni segítség nélkül alig sikerülhet.
Ennél is ideálisabb volna, ha sikerülne Moldvában megteremteni a magyar nyelvű iskolaközpontot, amely kollégiummal ellátva a csángók saját intézménye lehetne.

Rendezvények, kiemelkedő események a tanév folyamán
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a tanév folyamán vagy éppen a szünidőben legyenek olyan közös rendezvények, ünnepélyesebb alkalmak az oktatási program életében, mely részben a tanároknak szakmai felkészítést, szervezési útmutatást, másrészt a diákoknak együttlétet, összetartozás-érzést sugározzon. Ezek a versenyek vagy rendezvények ugyankkor a többségi nemzet felé jó alkalmak felmutatni létezésünket, eredményeinket.
Tanártalálkozók: Minden tanév során igyekszünk havonta vagy legalább kéthavonta megtartani tanári összejöveteleinket, melyek során mindig más-más helyszínen gyűlhetünk össze megbeszélni közös dolgainkat, de ugyankkor bátorítani egymást. A tanárok számára ezek az összejövetelek a szakmai hozadékukon túl arra is alkalmasak, hogy így tanáraink láthatják, nincsenek egyedül, egy csapat részeként végzik a munkájukat még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy egyedül vagy esetleg még egy tanártársával az illető faluban csepp a tengerben.
Szeret menti Népdalvetélkedők: Minden évben megszervezzük a gyerekek népdal-éneklő vetélkedőjét, melynek legértéjkesebb darabjait cd-n is megjelentetjük, eddig 4 ilyen cd jelent meg hagyományos moldvai csángó dalokkal csángóföldi gyerekek előadásában. Kiváló alkalom ez a vetélkedő arra is, hogy a gyerekek és a közösség számára is tudatosítsuk: értékes népi kultúrát, dalvilágot örököltek, egy olyan kincset, melyt érdemes őrízni.
Sajnos a moldvai csángók népi kultúrája ma már Magyarországon népszerűbb, mint saját hazájában, ezen is próbálunk változtatni, hogy évtizedek multán is legyenek olyan énekesek, táncosok, akiket az anyaországba lehet vinni fesztiválokra, stúdiófelvételekre, hogy egy élő kultúra maradjon Moldvában is magyar nyelven.
Frumószai Szavalóverseny: Minden faluból két-két diák száll versenybe, egy kisebb I-IV osztályos és egy nagyobb, V-VIII. osztályos tanuló. A versválasztásban és tanulásban természetesen magyartanáraik segítenek nekik. A versenyt már ötödik alkalommal szerveztük, hagyományosan Frumósza biztosítja a helyszínt számára.
Magyar anyanyelvi tantárgyverseny
A Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel közösen szervezett esemény is újdonság e vidéken, mára már egy méltó megmérettetés a diákok (és néha tanáraik) közt is. Általában a kezdők és a haladók, a kicsik és a nagyok külön tételek alapján versenyeznek, minden csángó településről érkeznek „jó magyarosok”, hogy írásban összemérhessék magyar nyelvi tudásukat, kreativitásukat.
Táboroztatás: Minden nyáron sok anyanyelvi és közösségi táborban vesznek részt diákjaink úgy Magyarországon mint Erdélyben, de újabban Moldvában is szervezünk ilyen táborokat. E táborok szervezésében, lebonyolításában sok segítőnk, partnerünk van általában a „civilek” köréből.

Keresztszülő program
Részben az oktatási program finanszírozása, de méginkább a moldvai és kárpátmedencei magyarság közti kapcsolattartás segítése céljából hoztuk létre a „Legyen Ön is keresztszülő!” programot, amely keretében bárki jelképes keresztszülőséget fogadhat egy moldvai magyar gyerek taníttatása érdekében, vállalva az egy gyerekre eső oktatási költségek fedezését (tanári bérek, tanszerek, terembérek, rezsiköltségek az oktatási helyszíneken, továbbtanulók kollégiumi költségei, táboroztatási költségek stb.), illetve vállalva a gyerekkel és/vagy a családdal való kapcsolattartást. E program keretében közel ezer, többnyire magyarországi „keresztszülő” ismerkedett meg kis moldvai pártfogoltjával levélben, személyesen vagy más módon, elősegítve a mi munkánkat is úgy anyagilag mint a gyerekek biztatásával, a szülők bátorításával.

Gyerekek Házai
Törekszünk kialakítani minden jelentősebb moldvai magyar közösségben ún. Gyerekek Házát, ahol a magyar nyelvi foglalkozások, de minden más közösségi házakra jellemző tevékenység lebonyolítható. Eddig ilyen létesítményt Lábnikban, Csík faluban, Frumószán, Magyarfaluban, Kosteleken sikerült létrehoznunk. Külsőrekecsinben pedig nemrég avattuk fel a Külsőrekecseni Gyerekek Házát, amely eddigi ingatlanaink közül a legnagyobb és talán a legpraktikusabb. Pusztinán önállóan működik a Pusztinai Magyar Ház.
Ezek létrehozását elsősorban az indokolja, hogy Moldvában semmilyen intézmény (sem az egyház, sem az iskola, sem a kultúrotthon, sem a helyi tanácsok) nem támogatják a magyar nyelv tanítását, így legtöbbször nem biztosítanak az ezzel kapcsolatos tevékenységekhez megfelelő teret (sokszor még pénzért sem), így az egyedüli járható út a saját, azaz valamely magyar civil szervezet tulajdonában levő közösségi házak létrehozása.

Terveink
A következő tanévekre három fontosabb gondolat mentén szeretnénk szervezni az oktatási programot:
a. Szükséges volna az iskolai magyarórák számának növelése, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség azonban minden ősszel menetrend-szerűen megpróbálja csökkenteni a magyrórák és magyartanárok számát. Minden évben újabb és újabb kérvényeket adunk le az iskolákhoz, melyekben a szülők kérik gyerekeik számára a magyar nyelv órarendbe való foglalását. Ez természetesen csak az újonnan beiratkozó gyerekekre vonatkozik, hiszen aki egyszer már kérte ezt a VIII. osztály befejeztéig tanulhatja hivatalos módon.
b. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az iskolán kívüli tevékenységeket bővítenünk kell úgy földrajzilag mint a már meglévő oktatási helyszínek tekintetében. Van még legalább 30-35 olyan falu, ahol a gyerekek értik vagy beszélik a magyar nyelv ezen regionális változatát, de még nem sikerült megkezdeni a magyar nyelv oktatásának semmiféle folyamatát. Ezekben a falvakban minden év késés nagy veszteséget jelent, hiszen azt tapasztaljuk, hogy a nyelvi asszimiláció ha nem is fordult meg, de legalábbis stagnálni látszik azokon a településeken, ahol masszívan jelen van az oktatási program. A már kialakított oktatási helyszíneken pedig azért kell bővítenünk és megerősítenünk az iskolán kívüli tevékenységeket, hogy elérhessük mihamarabb azt a célt, mely szerint az iskolában órarend szerint minden gyerek tanulhatja majd a magyar nyelvet, ennek azonban előfeltétele, hogy a gyerekeket és szüleiket iskolán kívüli tevékenységeink által meggyőzzük mindennek a fontosságáról. Ugyanakkor nem mellékes kérdés az sem, hogy amennyiben csak az iskolai magyarórákra támaszkodva folytatjuk a munkát, könnyen előfordulhat, hogy az alacsony bérezés miatt (ha nem lesz egy kiegészítő jövedelme tanárainknak az iskolán kívüli programból), mely elsősorban az óraszámból és a tanárok többségének nem közalkalmazotti státusából fakad, nem lesznek megfelelő tanárok ezekben a falvakban.
c. A továbbtanuló gyerekek ösztöndíjazása, kollégiumi és étkeztetési költségeiknek fedezése továbbra is célunk kell hogy legyen, hiszen azok akik elkezdték tanulmányaikat valamely magyar tannyelvű középiskolában, remélhetőleg be is kell fejezzék azt, a szülők anyagi helyzete miatt azonban ez a Szövetség hathatós segítsége nélkül nem válhat valósággá.
Fontos volna kialakítani Csíkszeredában egy saját csángó szórványkollégiumot, ahol a tanítványink jellegzetes oktatási, nevelési gondjait magunk kezelhetnénk tapasztalt pedagóguskollegáink segítségével. E mellett az az érv is szól, hogy az egyre bővülő moldvaimagyar oktatás értelemszerűen növelni fogja a magyarul továbbtanulni vágyó gyerekek létszámát, ezt pedig egy olyan magyar környezetet is nyújtó városban érdemes megszervezni, ahol kellő széles spektrumát találhatjuk az elméleti- és szakoktatásnak.

Finanszírozási kérdések
Az oktatási programot minden évben támogatta a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága. Ehhez hozzáadódtak a „keresztszülők” támogatásai is A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány és a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület révén. Ez a minden évben növekvő támogatás meghozta gyümölcsét, hiszen mára egy átfogó oktatási rendszerünk van, amely rendelkezik szakemberekkel és egy olyan szervezési kerettel, amely képes a magyarul tanulni vágyó Bákó megyei gyerekeket integrálni óvodától az egyetemig.
A finanszírozási keret a következő években két tendencia mentén kellene, hogy változzon:

  • Növekvő tendenciát kellene, hogy mutasson már rövidtávon ahhoz, hogy földrajzilag kiterjeszthető legyen a jelenlegi 21 helyszínről még további 25-30 helyszínre az oktatás szervezése (amely természetesen a továbbtanulók, egyetemi hallgatók számának növekedésével is járna).
  • Középtávon csökkenő tendenciát mutathat, hiszen azokban a falvakban, ahol az iskolai oktatás részeként megerősödik a magyar nyelv tanítása, ott a tanári bérekkel kapcsolatos kiadások csökkenhetnek, de ehhez még néhány évnek el kell telnie, hogy a tanügy ezeken a településeken címzetes magyartanári állásokat hirdessen meg, illetve azokat megfelelő, szakképzett tanárok foglalják el.

Bákó, 2009. november
Hegyeli Attila


Previous page: Közhasznúsági jelentés 2005
Next page: Gyerekek Háza