Csángó hétvége Szolnokon

Amikor tavaly felvetődött, hogy szervezzünk valami csángó vonatkozású eseményt Szolnokon, még nem igazán tudtuk, hogyan is fog ez megvalósulni. Aztán az ötlet mellé állt néhány lelkes szolnoki és hosszas szervezőmunkájuknak köszönhetően elérkezett az a hétvége, amikor az alföldi város vendégei lehettünk.

Április 8-án csütörtökön hajnalok hajnalán keltünk útra, estére értünk Szolnokra.
Az utazók: Catea Klaudia, Gál Emília – magyarfalusi középiskolások, Nagy Anna, Szász Anna, Divald Borbála, Dr. Kató Gyula – az MCSMSZ munkatársai, Iulian Bucur – művészettörténész, a bákói múzeum munkatársa.
A város virágba borult fák illatával fogadott, jól esett a hosszú út után nagyot lélegezni a friss Tisza- parti tavaszi levegőből. Már az első este is tartogatott meglepetést, néhányan ellátogattunk a nemrég felújított Szolnoki Művésztelepre, ahol Szabó György szobrászművész fogadott bennünket.
Pénteken korán indult a nap, nyolc órakor misén vettünk részt, ahol a lányok is énekeltek, majd a Tiszaparti Gimnáziumban vártak bennünket. Barta Ilona 12.C osztályos tanítványainak tartott művészetek órájának vendégei lehettünk. A diákok által színpadra vitt darabból néztünk meg részleteket és részt vettünk az azt követő beszélgetésen.
A pénteki délután még sok kedves élményt tartogatott számunkra! 15 órára vártak bennünket Szandaszőlősön, ahol Juhászné Antal Gabriella és Nagy Viktor bemutatták a Szandaszőlősi Általános Iskolát, majd az iskola 5. osztályos néptáncosainak foglalkozásába kapcsolódtunk bele. A táncpróbát követően Iulian Bucur tartott a gyerekeknek színes előadást a csángóságról, akik szó szerint szájtátva hallgatták különleges ferdinándi tájszólását, történeteit. A délutánt az iskola nagyobb tanulóival közös énekléssel és tánccal zártuk.
Este került sor az Aba-Novák Kulturális Központban az „A régi külsőrekecsin képekben” című fotókiállítás megnyitójára. A kiállítást Szügyi Csongor, Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humán Igazgatója nyitotta meg, közreműködött a Szolnoki Népdalkör. A kiállítás megnyitója után a Népdalkörrel és a kiállítás-megnyitó vendégeivel beszélgettünk, énekeltünk késő estig.
Szombaton a tiszaföldvári Tiszazug Múzeumban várt bennünket Béres Mária múzeumvezető. Az egész délelőtt eltelt a gazdag, értékes múzeumi anyag megismerésével.
A délután a kikapcsolódásé volt. A Tiszaligeti Termálfürdő várt bennünket uszodájával, szaunáival, termálvizes medencéivel. Bizony nehéz volt otthagyni, de várt még ránk a hétvége zárásaként a táncház, ahol a hétvégi program főszervezője és házigazdája a szolnoki Szeres Népzenei Együttessel közösen muzsikálhattunk. Az est nyitásaként egy kicsi összeállítással igyekeztünk köszönetet mondani az itt eltöltött napokért, aztán jöhetett a tánc! Nagyon jó érzés volt, hogy milyen sokan eljöttek és mulattak velünk! A táncház végi vastaps pedig zavarba ejtő volt…
Azt gondolom, miután kipihentük a fáradalmakat, mindannyian azt fogalmaztuk meg magunkban, hogy szeretnénk, ha lenne folytatása a csángó hétvégének Szolnokon!

Köszönetet kell mondanunk azoknak, akik a hétvége programjait támogatták:

Fejér Andor - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke "saját" elnöki keretéből áldozott a hétvégére, Szutorisz Szügyi Csongor - Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humán Igazgatója városi költségvetési keretből járult hozzá a programokhoz, Molnár Lajos Milán az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatója a helyszíneket térítésmentesen  biztosította a rendezvény lebonyolításához, Bíró Árpád ügyvezető, Turisztikai Központ – Tiszaliget, kedvezményes szállást és étkezést biztosított, Ifj. Kaposvári Kázmér elnökigazgató Víz és Csatornamű Rt. teljeskörű ingyenes fürdőhasználatot tett lehetővé.
A program főszervezője és házigazdája:

 Szeres Népzenei Együttes (www.szeres.extra.hu) Köszönjük az együttes tagjainak a programok megszervezését, a közös zenélést, az együttlétet! Külön köszönjük Dósa Gyulának és Hodos Szilviának a szervezőmunkát, ami nélkül ez a hétvége nem valósulhatott volna meg!

 

Farkas-Ferencz Endre

 

A hétvége az interneten:

A Szolnok TV hírműsora:

 

 

Horváth Ferenc fotói
Hodos Szilvia és Dósa Gyula fotói

 

A szolnoki kirándulás

 

Ez az egész utazás úgy kezdődött, hogy csütörtök reggel 5 órakor volt az indulás Klézséből, ahol eltöltöttünk egy éjszakát. Korán reggel Gyulával meg Annával ismerkedtünk meg, akikkel utaztunk is Magyarországig. Útközben kiderült, hogy nyolcan leszünk: én, Emília (az osztálytársam), Gyula meg felesége, Anna, Endre, Bori (tanárnő) egy másik Anna (klézsei) és Iulian (balcescui férfi). Az út elég hosszú volt. Megérkeztünk Szolnokra este hét órakor. Ott várt Gyula bácsi, a kirándulás szervezője, aki elvitt bennünket és megmutatta, hol fogunk lakni a következő két nap. Háromszemélyes szobákba kerültünk. Szép volt a táj, zöld fű volt a kis házak között, ahol legelt néhány kecske, meg két csacsi. Elhelyezkedtünk a szobákba és a vacsora után lefeküdtünk, mert fáradtak voltunk a hosszú út miatt. Reggel az erősen ragyogó napsugarak ébresztettek. A reggeli után templomba mentünk. Az ottani kántornő egy érdekes személy, megmutatta nekünk a kápolnát, ami kb. 5 perc gyaloglás távolságra volt. Ott elmesélte valamennyire a történetét és egy éneket tanított nekünk. Az ebéd után a Tiszaparti gimnáziumban egy művészeti órán vettünk részt. Egy nagyon szép iskola, ami a Tisza partján helyezkedik el. Ezután egy tánccsoporttal is találkoztunk. Nagyon kedvesek voltak a gyerekek, együtt táncoltunk, meg énekeltünk. Este a vacsora után egy fotókiállítást néztünk meg a kultúrházban. Szombat reggel múzeumban voltunk. Sok érdekes dolgokat tudtunk meg Szolnokról. Szombat délután bent voltunk az uszodában, ahol nagyon sokat szórakoztunk. Szombat este táncház volt. Nagy volt a meglepetés, amikor megláttam, hogy az ottaniak ismerik a moldvai táncokat. Itt énekelnünk kellett, és népviseletbe voltunk öltözve. Vasárnap reggel kb. 10 órakor volt a hazautazás. Visszafelé Endrével, a feleségével és a kis gyerekükkel, meg Emíliával jöttünk. Vasárnap este 9 felé érkeztünk Csíkszeredába.
Szerintem nagyon jó volt ez a kirándulás, mert azon kívül, hogy szórakoztunk, új emberekkel ismerkedtünk, más tájakat, más életmódot, más tanítási módszereket ismerkedtünk meg, gazdagítottuk a szókincsünket (új szavakat tanultunk). Sok érdekes és új dolgot tanultunk, és máskor is szívesen elmennék Szolnokra, mert egy nagyon szép és tiszta város, ahol jószívű és kedves emberek laknak.

 

Citea Klaudia, 10. osztályos csíkszeredai továbbtanuló

 

Egy hétvége Szolnokon

 

Ez a hétvége, amelyet Szolnokon töltöttem, nagyon jól eltelt. Összesen nyolcan voltunk, 5 tanár, én és Klaudia, az osztálytársam, és Anna, aki a Csángószövetségnél dolgozik. Szerdán este elmentünk a barátnőnkhöz, Izához, mert ő Budán lakik, és onnan indultunk.
Csütörtök reggel megérkeztek Gyula és a felesége és Anna, és velük mentünk Magyarországra. Még jöttek egy más kocsival Endre és Iuli, és velük mentünk a határtól Szolnokig. Este, mikor megérkeztünk, Gyulával találkoztunk, aki Szolnokon él, és ezeken a napokon velünk volt. Vacsoráztunk, Gyula elmesélte a következő napokra a programot és lefeküdtünk. A házacska, amiben laktunk, egy táborhely, vagy kemping volt. Nekem nagyon tetszett az a hely. Én, Klaudia és Anna egy szobában ültünk. Nagyon jó barátnők lettünk vele. Éjjel megérkezett Bori is, ő Külsőrekecsinbe tanít. Endre és Iuli utána mentek, mivelhogy ő vonattal jött. Reggel, miután reggeliztünk, templomba mentünk. Miután a szentmise véget ért, a kántorné egy nagyon régi kápolnába vitt. Amiután meglátogattuk a kápolnát és imádkoztunk, visszamentünk a kempingbe és délkor ebédeltünk. Délután egy gimnáziumba voltunk, ahol egy művészeti órán vettünk részt. Közben megismertük Szilvit és ő is velünk volt ezeken a napokon. A művészeti órán megláttunk egy részt egy filmből, amelyet a diákok készítettek és meghallgattuk a véleményüket azoknak, akik a szereplői voltak. A film nagyon tetszett, nagyon jól volt elkészítve. Ezután elmentünk fagyizni, és utána elmentünk egy másik iskolához, ahol egy néptánc órán vettünk részt. Nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy moldvai táncokat tanítanak a diákoknak. Ez az óra nagyon jól eltelt, bemutatkoztunk a diákoknak, énekeltünk és táncoltunk. A tanárok sütikkel és teával kínáltak meg. Több órát ültünk az iskolában, megnézegettük az iskolát. Este az ABA Novák Kultúrházba mentünk, ahol népviseletbe öltöztünk. Ott volt egy fotókiállítás Külsőrekecsinről a ’30-as és ’70-es évekből. Ott is énekeltünk és táncoltunk.
Szombat reggel múzeumban voltunk egy közeli faluban. Ott többek között mamut csontokat látogattunk, a Tisza halait, székely szerszámokat és régi iratokat. Ebéd után uszodában voltunk. Ott volt a legjobb: szaunáztunk, a jakuzzit és a termálvizet is kipróbáltuk. Este a kultúrházban voltunk, ahol újra népviseletbe öltöztünk. Egy kis műsort tartottunk, ahol énekeltünk, és egész este táncoltunk. Vasárnap reggel pakoltunk, reggeliztünk, elbúcsúztunk a többiektől és hazafelé, vagyis Csíkba indultunk. Visszafelé Klaudiával, Endrével, Gabival (Endrének a felesége) és Ritával (a gyerekükkel) jöttünk vissza.
Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, örülök, hogy voltam és remélem, hogy a többiek is jól érezték magukat!

 

Gál Emília, 10. osztályos csíkszeredai továbbtanuló

 

2010. április 14.

<<<


Previous page: CD-kiadás
Next page: Szociális