Jótevők vendégeskedtek nálunk

Megtiszteltetésnek éreztük, hogy a négy önkéntes orvost Solomon Mária szociális felelősünk a mi falunkba irányította: Dr. Szilágyi Andrea gyermekgyógyász, Csók László családorvos, Major Tamás fül-orr gégész, Széplaki Edina vegyész. Habár a lakásunk kapacitása viszonylag elég kicsi és most is alig hisszük el, hogy közel 250 ember fordult meg a kicsinyke kis osztályunkba, de mégis megtörtént.

A mondás igaz: mi szerint sok jó ember kicsi helyen is elfér. Ez a reggeli és a vacsora alatt is bebizonyult, miszerint a kétszemélyes kis asztalkánkhoz haton is odafértünk. Az elszállásolást sajnos nem tudtuk már a lakásunkban megoldani, de segítőkész szomszédainknak köszönhetően minden rendben megoldódott. Vasárnap hajnalban érkeztünk vissza Gajdárba, addigra már a vendégeink is megtalálták szállásukat, hála Hegyeli Attilának és kedves szomszédainknak. Mi már izgatottan vártuk a találkozást a vendégeinkkel, tele voltunk kérdésekkel, aggályokkal, ami szépen rendben megoldódott. Az izgalom ellenére minden simán ment, nagyon kedves szimpatikus vendégeket fogadhattunk. Az osztályunkat hamarosan egy igazi rendelővé varázsoltuk, ággyal, kis lámpával, s minden kellékkel amivel segíthettünk.

Mivel a faluban a hírek gyorsan terjednek, ezért az emberek szép számban megérkeztek. Mindenki egyből az első szeretett volna lenni a vizsgálatban, de hamar sorszámot osztva közöttük, sikerült kicsit lecsillapítani a kedélyeket. Kis nehézségek árán gyorsan sorrendet állítottunk fel és mindenki kedvébe próbáltunk járni, természetesen voltak nagyon türelmes és nagyon türelmetlen páciensek is. Az orvosok teljes gőzzel dolgoztak, egyedül az ebéd volt a kis pihenő számukra, amit egy harmadik szomszédunknál szolgáltunk fel.

Az emberek elégedettek voltak és visszavárják a jótevőket, ahogy mi is! A két napban nagy volt a pörgés, de úgy érezzük nagyon is megérte. Köszönjük az orvosoknak a sok vizsgálatot gyógyszert és azt hogy itt voltak és segítettek!! Reméljük hamarosan újból találkozunk.

Konát Eszter és Mihály Szende

2011. március 29.

<<<


Previous page: Az Üveghegyen túl
Next page: Menjen el a tél...