Húsvét előtt moldvai magyarokkal

Tudósítás a 2011-es év áprilisi klubdélutánjáról

A háziasszonyi teendőket Lázárné Borika vezetőségi tag látta el, mivel az elnökségünk tagjai más-más kötelességüknek tettek eleget. A gyönyörű dekorációval megteremtett húsvéti légkörben köszöntötte az egybegyűlteket. Haladó hagyományaink szerint Orbán Borika énekével kezdtünk, majd átadta a szót meghívott vendégeinknek, neves moldvai magyar személyiségeknek.

Tampu Sztelián a Lakatos Demeter Egyesület most megválasztott új titkára Halász Pétertől vette át nemrég ezt a funkciót, aki „hazaköltözött” a Gyimesekbe. Tampu Sztelián Diószénről származik, 2000-ben jött Budapestre tovább tanulni történelem-filozófia szakon. 2007-ben diplomázott. 2003-tól szerkeszti a „Csángó Tükör” c. újságot, amelynek a „Lakatos Demeter”-számát is elhozta nekünk. Az Egyesületet 1990-ben jegyezték be, Halász Péter kezdeményezésére. Az alapítói és vezetői között volt Benda Kálmán és Domokos Pál Péter is. Ki volt Lakatos Demeter? Tampu Sztelián róla is beszélt:

Lakatos Demeter 1911 november 19-én született Szabófalván. Idén ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. Életéről igen keveset tudni, jobbára csak a verseiben találunk utalásokat erről. Már 7 évesen „román” verset írt. Az életkörülményeit tekintve ez logikus, hiszen románul tanult írni is. Bukarestben találkozott Reményik Sándor verseivel, és innentől kezdve ő maga már csak csángó verseket írt. Kb. 600-700 verse jelent meg, amit 2003-ban két kötetben adtak ki.

Az évforduló tiszteletére rendezvényekkel és kiadványokkal készülnek, például Lakatos Demeter-est lesz május 11-én a Magyarok Házában, és szeptember 28-31 között pedig kirándulást szerveznek a költő szülőfalujába, Szabófalvára, a Búcsú idején. Reméljük, hogy az egyesületeink között szorosabb együttműködés alakul majd ki.

Iancu Laura költő és néprajzkutató, az Erdélyi Magyar Írók Egyesületének a tagja már többször megtisztelt bennünket a klubdélutánjainkon. Ezúttal a moldvai, magyarfalusi húsvéti népszokásokról tartott vetítettképes előadást nekünk. Az ottani szokások sokban hasonlatosak a mieinkhez. Amik mások: a PÁSZKA egy kemencében sütött sütemény; hamulében kifőzik az edényeket, hogy semmi zsiradék ne maradjon rajta a nagyböjti időben; a Virágvasárnap előtti hetet „süket hétnek” nevezik, mert akkor Mária nem hallott Szent Fiáról; viharűzéskor epikus „ráolvasás”-t mondanak, amivel „elolvasztják” a felhőket, ebben nem Istent szólítják meg, hanem Szűz Máriát vagy Szent Antalt; tókának nevezik a kereplőt; Magyarfaluban nincs locsolás sem ételszentelés; MÁTKASÁG: fehérvasárnap újra festenek tojást, és erős barátságot, testvéri kapcsolatot kötnek ekkor a lányok (érdekes, kihalóban lévő szokás). Nagy csendben és meghatottsággal hallgattuk őt.

A sorainkban a hallgatók között moldvai csángó-magyar barátaink mellett egy kedves vendéget is megismerhettünk és köszönthettünk, Tarnai Mária Emerica iskolanővért, aki pár szóban bemutatkozott nekünk, és a moldvai megbízatásáról is beszélt. Biológia-földrajz szakos tanár, kántorképzőt is végzett, tanított a Svetits Katolikus Gimnáziumban és a Patrona Hungariae Gimnáziumban. Most nyugdíjas. Az MCSMSZ felkérésére, mint önkéntes megy ki Moldvába, előljárói megbízásából. Segíti majd a magyar nyelvi-program iskolánkívüli foglalkozások keretében a magyar liturgikus nyelv tanítását, gyakorlását. Csíkfaluban fog lakni, és amint biztosítva lesz a lakhatása, kiköltözik a rend egyik kocsijával, hogy a környező falvakba is eljuthasson (várhatóan még most tavasszal). Elkötelezett a csángó-ügyben, és Isten segítségével próbál megfelelni ennek a kihívásnak. A keresztszülők kérdéseire válaszolva családias hangulatban zárult a találkozó.

Nagy tapssal és ajándékkönyvekkel köszöntük meg vendégeinknek az előadásukat. Visszavárjuk őket máskor is.

Végül Adamikné Katalin, aki nem csak a Kemcse gazdasági felelőse, hanem az AMMOA kurátora is, tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a gazdasági nehézségek ellenére az Ammoa ki tudta utalni Moldvába a tanárok számára a  bruttó fizetéseket, és kérte azt is, hogy akik tehetik, az adományaikat küldjék el, hogy a jövőben is ki tudjuk utalni azokat.

Lejegyezte:
Vékony MártaMária,
Prekrit Judit fotóival

2011. április 13.

<<<


Previous page: Csomagküldés
Next page: Novemberi klubdélután 2011