Kétnyelvűségről és közös éneklésről

Tudósítás a 2011-es év februári klubdélutánjáról

Az influenzás időszak ellenére azért mintegy ötvenen összegyűltünk a Háló Központban. Pákozdi Judit elnökünk megnyitotta a klubdélutánt, majd Orbán Borika egy szép moldvai népdallal (Túl a vízen egy kosár, abban lakik egy madár…) és egy újévi köszöntővel (Ó, szép Jézus, ez új esztendőben…) kedveskedett nekünk.

A program első részében Dr. Heltai János Imre fiatal nyelvész-tanárt hallgattuk meg, aki az elmúlt év májusában tartott nagy sikerű nyelvészeti előadását most folytatta, és kutatásai eredményeit is ismertette velünk. Előadásának címe: A moldvai magyar nyelvi tervezés legitimitásának kérdései. Minden keresztszülőt érdekel ez a téma. Jó-e a csángó-magyaroknak egyáltalán magyarul tudniuk? Származik-e előnyük a kétnyelvűségből? Akarnak-e egyáltalán a moldvai magyarok kétnyelvűek lenni? Ez minden egyéb kérdés alapja, és ha erre igen a válasz, márpedig ezt mindannyian reméljük, akkor van értelme minden más tevékenységünknek. Mi jogosít fel bennünket arra, hogy bármit is tegyünk? Nem csak erkölcsi szempontból fontos ennek a tisztázása, hanem azért is, mert kudarcra van ítélve minden jó szándékból indított segítség is, ha a helybeliek nem akarják.

Heltai János Imre a téma tudós ismerője. Egyetemistaként 2001-ben járt először Moldvában egy kutatócsoport tagjaként, és több száz riportot készített a falvak lakóival. Doktori disszertációját is a moldvai magyarok nyelvcseréjéről írta. Történeti vonatkozásban áttekintette a nyelvi tervezésnek, mint egy jellegzetes XX. századi fogalomnak a kialakulását, a különböző elméleteket és meghatározásokat, revitalizációs törekvéseket.

Véleménye szerint reálisan kell látnunk, hogy egynyelvűségről nem lehet szó a moldvai magyarok esetében, csak kétnyelvűségről. 150 éve tudatos és agresszív asszimilációs törekvés irányul feléjük. A globalizációval, az új technikai fejlődéssel is, a TV-vel, az internettel is a román nyelv került előtérbe. Nincs ezzel arányban a magyar nyelv tanításával kapcsolatos kb. 20 évnyi civil kezdeményezés.

Mégis, miért jó nekik magyarul tanulniuk?

A nyelvnek értékhordozó szerepe van! A nyelv elvesztésével a hagyomány- és a szokásrendszer is elvész: a mesekincs, a dallam- és a szövegvilág. A nyelv az erkölcs hordozója is: közösségi tapasztalatot is képvisel. Az évszázadok alatt kialakult és átörökített viselkedésformák fennmaradásának a biztosítéka az anyanyelv. Nyelvcsere esetén a nyelv visszaszorulása gyorsabb, mint az új nyelvhez tartozó kulturális tapasztalat megszerzése. Szociokulturális törés történik óhatatlanul.

Mindenképpen fájdalmas változások vannak jelen a moldvai magyarok életében. A román nyelvre való áttéréssel őseik hagyományrendszerét elveszítik. A kétnyelvűség esetében kevesebb fájdalommal járnak az átalakulások, és nagyobb hatásfokkal tudják az értékeiket megőrizni.

Válasz a fenti kérdésekre: IGEN! Jó nekik a kétnyelvűség, mert stabilabb hátteret ad, és kevesebb fájdalommal jár a magyar köznyelv elsajátítása.

Hogyan?

Az előfeltételeket kell megteremteni, hogy a kétnyelvűség választható alternatíva legyen a moldvai magyarok számára, hogy a családok együtt maradhassanak, és helyben tudjanak megélni: például a faluturizmus fellendítésével, vállalkozások beindításával. A magyar nyelv tanításának megkezdését minél kisebb korban, kétnyelvű óvodákban kell megoldani.

Dr. Heltai János Imre előadását nagy taps követte. Válaszolt a felmerült kérdésekre, és megtisztelt bennünket azzal is, hogy végig maradt a köreinkben. A közreműködését Iancu Laura Magyarfalusi emlékek c. könyvével és a Naputánjáró c. hírlevél egyik számával köszöntük meg.

Rövid szünet után aktualitás beszámolókra került sor. Büttner Sarolta részletesen ismertette a sikeres januári piliscsabai tanár-keresztszülő találkozó eseményeit, a tanárok továbbképzésének programját, amelyről olvashatunk az MCSMSZ honlapján is (ld. http://www.csango.ro/), de beszámolóját rövidesen itt a honlapon mi is közreadjuk.

Willemse Jolanda pedig a március 12-i szentendrei Jótékonysági Koncertről beszélt, amelyet a KEMCSE nevében olyan diószéni gyerekek nyári táboroztatásáért szervez, akiknek nincs keresztszülőjük. Ld. bővebben alább, illetve a plakáton az adatokat:

http://keresztszulok.hu/wp-content/uploads/plakat.jpg

Végül meglepetésként keresztszülőtársunk, Gergelyné Kovács Marika kapott szót. Röviden bemutatkozott a jelen levőknek: Gergely Ferenc orgonaművész özvegye. Karvezetői, ének- és hittanári képesítéssel rendelkezik. Kitűnő tanárai voltak, többek között Nádasi Alfonz bencés atya, aki Kodály Zoltán lelki-atyja is volt. Domokos Pál Péterrel is találkozott. Büszkén adta körbe a tőle kapott dedikációt. Kájoni János, polihisztor csíksomlyói ferences szerzetes (1629-1687) nagybecsű művére, a Cantionale Catholicum, régi és új, deák és magyar aitatos egyházi énekek, dícséretek, soltárok és litániák... című Csíksomlyóban 1676-ban megjelent könyvére és a Kájoni Kódexre hívta fel a figyelmet. Ezek Moldvában is használatosak voltak. Domokos Pál Péter és mások szorgos munkája nyomán dallammal és kottával is ellátva megjelent ennek az anyaga a következő kiadványban: Éneklő Egyház, Római Katolikus Népénektár – liturgikus énekekkel és imádságokkal (8.kd. 2008), amely a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, és amiből visszatanulhatjuk régi, kincset érő énekeinket.

Marika két évig Diószegen tanított. Elmondta a tapasztalatait. Onest, a közeli nagyváros hat a falura. Ma már az öregek sem imádkoznak magyarul. Régen a deákok idején tudtak minden éneket, imádságot, együtt énekelték ezeket, és ma is lenne rá igényük. Jelenleg csak románul hangzik minden a templomban. Néhány megható történetet mesélt el, amikor kérték az öregek a segítségét magyar imádságok mondásánál a körmenetben, vagy halottvirrasztásnál. „Mondja jobban a magyart! Én is mondom.” – kérték tőle.

Mi is tapasztaljuk, hogy keresztgyerekeink az itthoni szentmisébe nem tudnak bekapcsolódni. Se a nyelvet, se az énekeket nem ismerik. Sokat segíthetnénk nekik, ha mi magunk megtanulnánk ezeket a régi énekeket, amelyek az őseink közös kincsei voltak, és velük együtt közösségben énekelhetnénk. Fogjunk hozzá! Ha mi nem csinálunk semmit, más nem teszi meg helyettünk.

Rövid előadása során meg is énekeltette a keresztszülőket. Néhányan jelentkeztek az „Éneklő Egyházzal a csángókért!” címmel meghirdetett énektanulási kurzusára, amely már most pénteken megkezdődik. (Jelentkezni lehet nála ezen a telefonszámon: 38-60-540).

Elhatároztuk, hogy az elkövetkező klubdélutánjaink végén, Marika vezetésével megtanulunk majd néhány éneket.

*****
A KÖVETKEZŐ KLUBDÉLUTÁNUNK KIVÉTELESEN ÚJ HELYSZÍNEN LESZ!!!
Sajnos a Háló Központban más rendezvény miatt nem tudnak minket fogadni.
Az új helyszín neve és címe:
Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér
1067 Bp. Eötvös u. 10. Tel/ fax.:+ 36 1/ 690-0970 www.eotvos10.hu
Elérhető a 4-es 6os villamosokkal, az 5-ös, 105-ös busszal és a kisföldalattival. Az Okotogon tértől az első keresztutca jobbra, a Városliget irányában
térkép ld.
http://maps.google.hu/
Időpontja:
2011 március 12, szombat 14-16 h

A klubdélután keretében a diószéni gyerekek előadnak nekünk egy kis műsort, és alkalom lesz a tanáraikkal is beszélgetni. Ha az idő engedi, megnézünk egy kisfilmet is, utána pedig együtt indulunk kb. 16 órakor Szentendrére, ahol 18 órától a Pest Megyei Könyvtár színháztermében Jótékonysági Koncert lesz a Rajkó zenekar, Petrás Mária, Kovács Krisztián, Orbán Borika, a diószéni gyerekek és mások közreműködésével a diószéni gyerekek nyári nyaraltatásának a javára. Támogató jegyek vásárlására a klubdélutánon és a helyszínen is lesz még lehetőség.

Szeretettel várunk mindenkit.

Lejegyezte:
Pákozdi Judit és
Albertné Révay Rita,
Prekrit Judit fotóival

2011. február 12.

<<<


Previous page: Csomagküldés
Next page: Novemberi klubdélután 2011