Keresztszülői kirándulás Kostelekre

Kedves Keresztszülő Társak!

Április 7-től 10-ig, az előzőleg meghirdetett program szerint sikerült a keresztszülői kirándulásunkat Kostelekre megvalósítani. Összesen 14-en vállalkoztunk a látogatásra: 8 keresztszülő+6 családtag. Egy 18 fős busszal mentünk – utánfutóval. Kellett az utánfutó, mert a csíkszeredai bentlakásba és a falu lakosainak, gyerekeinek tartós élelmiszereket, gyümölcsöt sikerült vinnünk, adományozó cégek jóvoltából.

Csütörtök: Terényből hajnali 5-kor indultunk hatan, Mogyoródon a pestieket és a helyieket vettük fel, Szolnokon egy csongrádi keresztszülő csatlakozott hozzánk a lányával. Tudtuk, hogy mintegy 850 km-nyi út áll előttünk, így csak rövidebb pihenőket tartottunk útközben.

A következő tervezett megállóhely a csíkszeredai csángó-magyar középiskolások bentlakása. Előzetesen jeleztük az ottani nevelők felé, Pfemeter Máriáéknak, hogy meglátogatnánk a kosteleki lányokat. ½ 10 volt, mire odaértünk – már éppen villanyoltás előtt. De a diákok vártak bennünket, nagy örömmel fogadtak. A nevelők, diákok részére a húsvéti édességen kívül vittünk cukrot, filteres teát, öblítőt. (Ezek mindig jól jöhetnek.)
Félórás beszélgetés után indultunk az éjszakában – még hosszú út állt előttünk. Az utolsó 15 km volt a leghosszabb. Szakadt az eső, csak kitaposott út volt a busz előtt. Baloldalon a Tatros folyó, jobb oldalon sziklafalak. De épségben odaértünk.

A magyar tanárok: Imre Éva és Ferencz András és a keresztgyerekek szülei kalauzoltak bennünket a szálláshelyünkre. (Éváék minden kosteleki látogatáson úgy szervezik, hogy a keresztszülők szállásadói többnyire a keresztgyermekek szülei legyenek. Így a családot, a gyerekeket is jobban megismerhetik a keresztszülők; a levélben kialakult kapcsolat még jobban elmélyülhet a gyermek és keresztszülője között.)

Péntek: délelőtt ellátogattunk az óvodába és az iskolába.
Húsvéti édességet, gyümölcsöt vittünk: kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Két focilabdát is átadtunk. (Ezeket a látogatásunk után már ki is próbáltak.) Átadtuk azokat a csomagokat is, melyeket előzőleg azon keresztszülők továbbítottak hozzánk, akiknek nem állt módjában a kiránduláson részt venni.

Szép fogadtatásban volt részünk. Az óvodások közösen énekeltek, az iskolások énekeltek, verseket mondtak.
Délután látogatást tettünk a magyar oktatás helyszínén; a közösségi házban a legfiatalabb táncosok táncpróbáját néztük meg. (Ők már a húsvéti bálra próbáltak.)

A magyar tanárok 2005-től tanítanak iskolarendszerű – és iskolán kívüli magyart. Ahogy a faluba kerültek, szinte azonnal feltérképezték: a falu fiataljaiból hogyan lehetne tánccsoportot szervezni. Ezzel egy közösséget is kialakítottak. Most már három korcsoportban gyakorolnak.

(A Kosteleki Szellő tánccsoport már rendszeresen fellép nemcsak Erdélyben, hanem évente meghívásuk van Sopronba, Hajdúszoboszlóra, Jászberénybe. 2010-ben Ferencz András a Jászberényi Csángó Fesztiválon Kallós Zoli bácsi és Nyisztor Ilona mellett a csángó néptáncért kifejtett munkájáért díszoklevelet kapott.)

Utána a falu plébános-espereséhez, Salamon Antal Atyához mentünk. Az adományok további részét nála tettük le: cukrot, száraz tésztát, lisztet, rizst, étolajat, szalámit. Ő ismeri leginkább, hogy ki a faluban a legrászorulóbb család. Este 7-kor Keresztúttal egybekötött magyar nyelvű szentmisén vettünk részt. A pap bácsi a mise végén külön köszönetet mondott a magyarországi testvéreknek – nemcsak az adományokért, hanem a lelki segítségnyújtásért is. (Csak emlékezésképpen: ő tanította a kisgyerekeket a hittan keretén belül magyarul írni-olvasni az ötvenes évek derekától 2005-ig, amikor a magyar oktatás szünetelt a faluban.)

Szombat: a keresztgyerekekkel, szüleikkel töltöttük. Aznap délelőtt volt Frumószán a csángó falvak iskolásainak rendezett szavalóverseny, ahol az egyik kosteleki kisfiú második helyezést ért el.

Este a közösségi házban a tanárok, keresztszülők és a keresztgyerekek szüleivel baráti beszélgetést folytattunk. Megbeszéltük a következő félév feladatait – októberben Terényben találkozunk, az esedékes keresztszülő-tanár összejövetelen. Átadtuk a keresztszülők ajándékát a tanároknak -, valamint a nemezeléshez szükséges alapanyagot. (A kislányok Éva vezetésével ezt fogják tanulni.)

Ferencz Andrásék kérése a keresztszülők felé: akinek használt, működőképes számítógépe van (vagy tudomására jutott, hogy ismerős körben feleslegessé vált) – gondoljon azokra a kosteleki gyerekekre, akiknek odahaza nincsen gépe. Alapfokú számítógépes gyakorlásra (Word-Excel) ez megfelelő lenne számukra.

Vasárnap: hajnalban indultunk visszafelé. Ezen az úton Nyergestető, a Csíksomlyói kegytemplom, Farkaslakán Tamási Áron sírjánál álltunk meg. Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben egyórányi sétát tettünk – elhunyt Nagyjaink sírját látogattuk meg egy szakavatott idegenvezető, Csortán Márton kalauzolásával.

Visszafelé Szolnokon majd Mogyoródon álltunk meg, búcsúztunk el utastársainktól. Éjfél volt, mire Terényben utolsóként, hatan leszálltunk. Megköszöntük buszvezetőnknek, hogy biztonságban, nagy odafigyeléssel, épségben hazahozott bennünket. Neki még egyórányi útja volt, mire családjához hazaért.

Örülök, hogy a visszajelzések alapján is, mindenki élményekben, lelkiekben feltöltődve, emlékekkel telve tért haza. Egy-egy ilyen találkozás a keresztgyerekekkel, lakóhelyükön szorossá teheti a kapcsolatot.

Buszvezetőnk megígérte, hogy máskor is számíthatunk rá. Ha csomagot akar valaki küldeni keresztgyermekének – akár számítógépet is – rajtam keresztül azt eljuttatja Andráséknak. Ő többször visz kirándulócsoportot erdélyi tájakra. (De Gyimesbükk-Kostelek útvonal számára is újdonság volt.)

Nem ígérek előre biztosat, de 2012-ben talán az ortodox húsvét idejére szerveznénk utat – talán csíkszeredai megalvással. Ez többnapos út lehetne – és így nem annyira fárasztó. (És a kosteleki húsvéti bál is beleférne a programunkba.) Ha a szervezésre kerül sor, jelentkezem.

Keresztszülői üdvözlettel:

Zsuzsa és Miklós

2011.05.02.

<<<


Previous page: Lovász Piroska
Next page: Kosteleki keresztszülői találkozások