Köszönet

Tisztelt Bartha András és Farkas Endre!

Meghatódva olvastam azokat a képes beszámolókat a Moldvai Csángók honlapján, amelyekben csángóföldi utamról írnak Önök, a tanítók és a gyerekek. Amikor 2010 őszén a „Szabados György Gergely (1887-1964), szegedi bognármester emlékére” alaptól kezdeményezték, majd idén májusban támogatásukkal lehetővé tették ezt a tanító utat, magam sem gondoltam, hogy olyan élményekben lesz részem, amelyek megerősítik azt az elhivatottságot, amelyet a csángó-magyarok iránt eddig is éreztem.

Igen, valóban kevesen hitték/hittük, hogy ismeretlen tanítóként el tudom fogadtatni a székely-magyar rovásírást az ezernyi gonddal küszködő csángó tanulók körében. A jó Isten azonban úgy látta, hogy ennek az útnak eredményesnek kell lennie. Ehhez azonban az említett alapítvány, amelynek szerénysége még most sem teszi lehetővé, hogy személy szerint nevezzünk meg tagjai közül bárkit, anyagi támogatására volt szükségem.

Szükség volt továbbá elődeink és példaképeink, elsősorban Forrai Sándor úttörő munkájára, amelynek nyomán három évtized alatt felkészülhettem arra, hogy bizonyítékokon és dokumentumokon alapuló ismereteimet másoknak is továbbadhassam.

Szükségem volt feleségem, Friedrich Klára tanár, rovásírásoktató/kutató, több évtizedes tevékenységére, amely olyan tanári, oktatói tapasztalatokkal látott el, hogy az eltérő korosztályú gyerekekhez is közérthető, figyelemfelkeltő módon szólhattam. Őszintén remélem, hogy tanári tapasztalattal írt és ajándékba vitt Új Rovásírástankönyv és szakköri ötlettár című kiadványaiból minden érdeklődő felkészülhet a rovásírás elsajátítására.

Szükség volt Bodó Judit, Szász Csilla, Bilibók Jenő, Márton Attila, Neagu Adrián tanárok segítségére, akik a nehéz körümények ellenére is igyekeznek megőríztetni a tanulókkal magyarságukat.

Szükség volt a települések Magyar Házaira, valamint azokra a magánházakra, ahol Víg Sándor felvételkészítő társammal szállást és ellátást kaptunk.

Végül, de nem utolsó sorban szükség volt az Önök segítségére, akik megszervezték számunkra az ötnapos tartózkodást, az előadásokat és ezzel lehetőséget adtak azokra a találkozásokra, amelyek során annyi szeretetet és kedvességet kaptunk a helybeliektől, mintha mindig is ismertek volna bennünket.

Amikor minderről beszámoltam feleségemnek, csak megerősödött bennünk az a javaslat, amelyet talán már egy-két helyszínen megemlítettem: a most felkeresett települések kis rovásírói számára szervezzenek a tanárok egy közös, csángó rovásírás versenyt, majd nevezzék be a legjobbakat vagy akár mindőjüket, ha ők arra késztetést éreznek, a 2012. évi Erdélyi Csodaszarvas Rovásírásversenyre (Szamosújvár) a szervezőnél: Kasza Tamás, a Romániai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke kaszatamas@rmcssz.ro, rovas@rmcssz.ro, office@rmcssz.ro, 405300 Szamosújvár, Stefan cel Mare u. 35. T: 00/40-744-650-865

Ha ott is jól szerepelnek, a magyarországi döntőre is eljuthatnak, amelynek idei fővédnöke Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár. Ez azt jelenti, hogy a magyar oktatáspolitika számol a rovásírás jövőbeni népszerűsödésével és mind nagyobb elterjedésével a Kárpát-Hazában.

Ismételten megköszönve minden érintett önzetlen segítségét, csak az ismert imával (benne a helyhez igazított utolsó sorával) búcsúzhatok reményeim szerint csak átmenetileg:

Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek a csángó-magyarok feltámadásában!

Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke

2011. május 15.

<<<


Previous page: Országos tantárgyverseny
Next page: Továbbképzés Piliscsabán